Igen, elestél az éjszaka és combnyaktörésed van. Ott feküdtél sirva, Te, aki mindig erös voltál. Mint egy tehetetlen kisgyerek. Hol voltam? Miért vagyok ilyen messze Töled, mikor segitenem kellene? Vigasztal, hogy testvéreim körülvesznek, de most sir a legkisebb lányod. Szegénykém, mit állhattál ki egész nap, Te, aki annyira dolgos voltál egész életedben, aki bánatodban Szeretett Édesapám halála miatt elvesztetted a sok könny miatt látásodat. Aki annyira vártad, hogy nyugdijas légy, hogy olvashass, varhass, élhess. Hisz miattunk keltél fel minden reggel hajnalban, éjszaka nekünk vartál ruhácskákat. Vajon miért ér ennyi baj?

Te voltál az Egyetlen, aki megértetted, rögtön megértetted: nagyon nehéz lesz nekem a távolban. Itt voltál, mikor kellett, mindig, s Te biztattál, hogy majd jobb lesz. Hogy majd haza mehetek, minden honvágyamat ismerted és tudtad.

S hosszú ideje azért imádkozol, hogy megérhesd: otthon vagyunk! Végre együtt, mind. Istenem, megéred? Zokog kislányod. Mert mindig az maradok.

Istenem! Halgass meg! Ne adj nagyobb kisértést, mint amit el tudnánk viselni. Áldj meg. Isten áldjon Téged, Drága Édesanyám!