A fenyőágról hűs cseppek záporoznak;
gyantaillata száll  sok tavalyi toboznak
aztán a reggeli szélben huss, elillan…
Kezd világosodni, előbb elhalványul,
majd végleg kialszik az éjszakai villany.
Ébred a ház is, indulnak a nappali neszek,
pedig ilyenkor csak csendben teszek-veszek,
de zajnak tűnik a gyufaszál sercenése mégis,
s a lobbanással versenyre kél az ég is,
lám, fénylő csörtét vívnak a korai sugarak,
trillával csőrén ébred a rigó s a többi madarak
szárnya is megrebben már az ágon…
a kertben kibontott hajjal sétál a Tavasz,
mint egy tovatűnő álom.