Heves szelekkel támad április,
fejem búbján borzong a pilis,
mikor szellőzködni a kertbe kilépek.
Száraz port szór a szél szemembe,
visszatántorodok,  szitkokat sziszegve,
a szép tavaszi színek könnyben úsznak!
Hiába volt hangulatom lírai,
elszállt a széllel a vers, ez a mai,
csak én maradtam itt a kertben túsznak.
A foszlányokra szaggatott felhők
a lazúros égen szanaszét kúsznak,
hátukon ostorcsapások nyomai.

Április öcsénk, lám így köszönt.
De hisz hol fagyot hoz, hol vízözönt!
Vagy hőséget, izzasztót, nagyot,
tócsát megreccsentő zord fagyot…
Régi vad játéka ez neki,
a szörnyű, szeszélyes kamasznak!
De majd szigorú nagyasszonyai
a tavaszi verseknek, ott a Fullextrán,
csak nyaka közé csapnak a pimasznak!