Vadul zihál a vontató motorja.
A sokadik fordulót már nagyon unja.
A folyó közepén egy végtelen pillanatra
úgy tűnik, a küzdelmet már végleg feladja.
Aztán az ingát átlendíti mégis
a gyűlölt rutin, a sivár megszokás.
Emberrakományát a partra kiokádja;
kezdődhet egy órányi álmodozás.
A locsogó hullámok halk neszében
a rozsdatemető csendjéről álmodik
az elgyötört, szegény kis hajó.
Talán majd magához szorítja egyszer
forró karjaival őt az izzó vaskohó,
és friss, vörös folyamként
új formákba lassan belecsordul.
Ám egyelőre marad az elunt robot.
Nyűtt csigán drótkötél és lánc csikordul.