Úgy lépdelek puhán,
ernyedt-tétován,
ahogy akváriumban
lebegnek a halak.
Algás zöld köröttem
a tompa félhomály,
csendet sugároznak
a pasztellszín falak.

Nem csapok zajt,
most bántanának
a fölösleges neszek.
Csak lebegek, lépdelek
faltól falig,
tűzhelytől, asztaltól
az ablakig,
csendben teszek-veszek.

Nem gondolkodom,
csak úszom, álmodom
tovább a hajnali mesét,
mint a szerető, ki lassan
engedi csak el a kedvesét.