:
Földi méh zümmög a mézillatú csöndben,
aztán földalatti vackába elbúvik.
Kéményem melletti törzshelyén bóbiskol,
éber félálomban az álmos kis kuvik.
Zamatos turbolya illata száll,
elmúlt a tavasz, már toporog a nyár,
még pár nap kell és végleg beköszönt,
hőséget hoz majd, vihart és vízözönt.
A dudva közt fogolycsapat böngész,
róka nincs közelben, csak egy árva bölcsész,
így a tojó nyugodt, és csibéit terelve
átvezeti őket a csemetekertbe.
Az elvadult legelőt kaszálni kellene,
de elterül fölötte a tunyaság szelleme,
nincsen a határban jó gazda már…
a kocsmában isznak és mind segélyre vár.
(138 szó a szövegben) (846 olvasás)