Cím: Évente egyszer
Szerző: trendo - Kajuk Gyula
(11-29-2013 @ 02:36 pm)
:
- Látod, Lajos, csak itt vagyok megint! - sóhajtott Réz Jolán, és óvatosan kipakolt mindent, amit idáig cipelt.
- Pedig megfogadtam, hogy az idén már nem gyüvök ki, ide a világ végére. Nem való már az én fájós lábamnak az a hosszú gyaloglás az állomástól, ráadásul felpakolva. A vejem persze, mindig ígéri, hogy majd elhoz kocsival, de aztán valahogy sosem kerít rá sort. Igaz, mit is csinálna itt nálad, míg én rendbe teszem a kis kertedet. Hiába, neked sose volt ehhez érzéked!
- Te, mit szólsz? Arra gondoltam, hogy ide, a szélére cineráriát ültetnék! Jól mutat majd az a kék virágszegély, két oldalt! Persze, szép egyenesen kell eltenni, nem olyan girbe-gurbán, ahogy a drágalátos húgod, a Bözse szokta. Igaz, neki a kezeírása is olyan, mint az ökörhugyozás! Alig tudtam kisilabizálni most is levelét! Becsípődött a dereka, aszongya. Nem is csoda, azt a nagy marha embert emelgetni, forgatni az ágyban, mikor mosdatja szegényt! Hiába, mindenkinek megvan a maga keresztje...
- Szusszanjunk egy kicsit! Nézd, mit hoztam! Úgy volt, hogy tegnap eljön a gyerek ebédre, de közbejött neki valami, szokás szerint… Addigra meg már kiolvadt a kacsa, amit még este kivettem a fagyasztóból. Nohát, mondom, most már csak meg kell csinálnom… ki is sütöttem ezt a szép kis filét a melle húsából, rózsaszínűre, a te gusztusod szerint. Csináltam hozzá olyan újmódi szaftot is! A múltkor, mikor éjjel nem tudtam aludni és csak kapcsolgattam ide-oda a tévén, akkor láttam valami híres emberek vacsoráján. Méz is van benne, meg balzsamecet, ami ott volt már egy éve bontatlanul, tavaly azt kaptam a névnapomra…
- Mondtam is magamban, hát én már így besavanyodtam, hogy mindenkinek az ecet jut az eszébe rólam?! De meg kell hagyni, ezek az olaszok jól megcsinálták! Egészen jó így, a mézzel… Látod, beraktam egy szép szezámmagos zsemlyébe. Még jégsaláta levelet is tettem mellé, bár te sose voltál oda semmi zöldért. Mindig csak a húst, hússal… de mindegy már!
- Együnk!- szólt fáradtan Réz Jolán és óvatosan letette fonnyadt, özvegyi hátsóját a férje sírja melletti kis padra és beleharapott a szendvicsbe. A hús valóban finom volt, fűszeres, omlós még így hidegen is, hiába no, az olaszok tényleg értik a dolgukat!
(358 szó a szövegben) (319 olvasás) 
|
