TÜKÖRKÉP

Ma élsz, de holnap kiolt
Egy pillanat. Ezért hát
szellemedben keresd a

szilárd talajt! A fényért
küzdők közül ne vond ki
magad! Az élet mulandó,

s a halál sem lesz örök:
Miért kell hát ennyit
időzni a vibráló

realitások között…
Hisz teremtő vagy te is!
Félelmetesebb, mint az

Isten! Viseld el hát az
elviselhetetlent ott
bent, ahol te teremtesz

magadnak mindent…
Lelkeddel az idő él
még bűntelenül frigyben:

Teremtesz, de mégsem vagy
Isten! Zizegő vágy csak a
szabadságod, vágyódásod

az örök ismeretlenhez.
Mennél már, de szíved nem
enged; Tükörképedként

állsz saját szellemedhez!
Oxigént, oxigént!
Kiáltod, és elsiratsz

mindent, ami hiányzott!
Ma még élsz, de lehet, hogy
holnap már nem is hiányzol!