Így kezdődött-2.
Miből lesz a cserebogár
Második osztályban már folyamatosan tudtam írni, akár a többiek, és azt
hittem ennyi nekem elég ahhoz, hogy valami nagyot alkossak. Nem is akármit!
Mivel édesanyám elvitt a színházba egy mesejátékra, én egyből egy saját színdarabon törtem a fejem.
A szereplők felsorolásával kezdtem, hiszen a színlapon is ezt láttam. Ezzel elég hamar végeztem.
Úgy terveztem, hogy a főszereplő egy hajóskapitány lesz. Vele kezdődött volna a darab. Elképzeltem, hogy bejön a színpadra,
elöl, középen megáll, meghajol, és azt mondja:
– Jó napot kívánok!
Itt meg is akadtam. A kapitány a továbbiakban egy kukkot se nyögött ki, mert fogalmam se volt, mit mondhatna.
Be kellett látnom, hogy színdarabot írni nehezebb, mint gondoltam.
Verset talán könnyebb, és hamarabb látszik az eredmény!
Sajnos a betűk ismerete és a szándék egyelőre nem volt elég a megvalósításhoz.
Ma már tudom, hogy nehéz idők voltak akkor is, de én szinte semmit nem érzékeltem belőle.
A család igyekezett minden bajt, gondot, félelmet távol tartani tőlem, egy művi, mesevilágban éltem.
Komoly aggodalmaikról, mindig németül beszéltek. Háborúról, bevonulásról csak annyit tudtam,
amit az iskolában szedtem fel.
Néha mégis átszűrődött hozzám valami a felnőttek kisebb-nagyobb problémáiból, leginkább csak a házi gondokból,
azt se nekem mondták, hanem egymás között beszéltek róla. Persze, mint gyerek, füleltem mindenre,
ami a felnőttek között szóba került Így végre 8 éves koromban megszületett első versem.
Hat éve
Hat éve három fillérért kaptál egy tojást,
Ma azonban megtanulták jól a smuglizást.
Maximálták húsz fillérre, de nem tehetsz mást,
Huszonnégyért megveszed feketén a tojást.
Na és a jegyekkel mi van? Az már borzalom!
Hamis jegy van az országban egész egy halom.
Tejjegy, lisztjegy, zsírjegy, húsjegy,
mind megannyi gond.
Elég lesz, ha e sok rosszból
Klári ennyit mond!
Azt, hogy dátum szerint, pontosan mikor írtam, nem találtam meg, de világos:
Amikor a háború alatt a tojás árát maximálták!
