:
Kristóf és a Mikulás
Kristóf – egy hároméves óvodás
mikulásra traktort kért. Semmi más
nem érdekelte. Szép piros legyen,
amilyent látott kinn a földeken,
amikor séta közben meg-megálltak,
és ott egy alkalommal traktort láttak.
És jött az ünnep, már alig volt hátra
pár nap, és rászakadt a gond a házra,
mert játékboltról -játékboltra járva ,
volt játéktraktor lila, zöld meg sárga,
de égre, jaj, csak pirosat nem leltek.
Ez jó lesz! Zöldet vettek a gyereknek.
A kis Kristófnak félreállt a szája,
mikor a drága, zöld traktort meglátta.
Hiába mondtak neki minden szépet,
hogy már ne vágjon oly fancsali képet.
Hogy megnyugodjon, s ne teljen az este
szomorúsággal, hát sétálni vitte
az édesanyja. Kirakatok száza
ragyogott, szinte gyermekekre várva.
Egy áruház előtt , milyen csodás,
cukorkát osztott épp egy Mikulás!
Körötte vidám apró gyermekek
örvendtek vígan, hiszen ez remek.
De Kristóf, anyja kezéből kirántva
csöpp mancsát, így támadt a Mikulásra:
– Most már tudom, hogy a bűnös te voltál,
piros traktor helyett egy zöldet hoztál!
És az öreg palástját kezdte ráncigálni:
- A zöld traktort most, azonnal cseréld ki!
