:
Imbolygás
Itt imbolygok a lét határán,
fenn, a szédítően magasban.
Talán torony, talán kilátó?
...de csak egy tyúkól van alattam.
***
Felültem egy ól tetejére,
a lábam lógatom a mélybe,
s a kába, bámész gondolatban
viharzó tenger zúg agyamban.
Kapaszkodnék e semmibe,
kapaszkodnék, de nincs mibe.
Ködökben úszik már a táj,
botlani könnyű, esni fáj.
***
Mért vágyik csillagokra végül,
aki mélytől, magastól szédül,
aki nem tud már mászni fára,
aki kiállni szirtre gyáva?
Ki élhetetlen, mért is élne?
A kullogó ne vágyjon élre!
Álljon sarokba! Mért is állna?
Hulljon térdre! Kukoricára…!
(82 szó a szövegben) (413 olvasás)