Mit mondhatok fiaimnak ma már?
Későtanácsot adni kár.
Felnőttetek,
Úgy, mint akárki más.
Nem változtat a sorson új tanács.

Az unokáim? Mindhárman nagyok.
Dédunokák? Nekik még mondhatok
Valami halk, félénk tanácsot:
Ne akarjatok lenni mások,
Legyetek mindig azok, amik vagytok,
Gyerekkorban gyerekek, felnőve nagyok.

Sajnálatos a koravén gyerek,
Inkább játszatok és örüljetek!
Az ifjú szívben égjen szerelem,
S ha végetér, ne bánjátok sosem!
Végig kell élni mindent sorban,
Nagyszülő lenni öregkorban…
Mert aki felcserélne egy-egy szerepet,
Csak nevetséges, boldog nem lehet.