Cím: Fabula
Szerző: Si - Kamarás Klára
(11-06-2020 @ 11:16 pm)
:
Egy állatkertben van állat temérdek,
közülük most csak kettőről mesélek.
Az egyik birka volt és vágyakozva nézett
egy párducot, s álmodott róla szépet,
mert kosok között ilyet még nem látott.
Igaz, hogy nem járta be az egész világot.
A párduc, mivel nem volt egyéb dolga ,
átnézett néha a kis juhakolba,
s egy korgógyomrú fülledt nyári este
az őt bámuló birkát észrevette.
Ha azt mondom, hogy ugyanaz az érdek
vezette őket, kinevethetnétek.
Hát, nem mondom! Birkánk ábrándozása
egy életre rácsok közé volt zárva.
A párduc meg, mikor korgott a gyomra,
mérhetetlen vágyott egy birkacombra.
Ő is hiába! …és múltak az évek,
ha élnének még, mind a ketten vének.
A párduc nem akar már csontot rágni,
elvan darált húsocskán, mint akárki,
petyhüdt az izma, csak aludna egyre,
nem vágyik birkacombra, szegyre.
Az öreg birka csalódottan béget,
a párducot szidja, ki levitézlett,
s ha volt szerelmét a ketrec nem védné,
legszívesebben darabokra tépné.
*
Fabulámhoz tanulság is jár végül:
Mindenki változik, amikor vénül.
A nőfaló megjámborul … A szende
lányból is lehet házsártos menyecske.
(164 szó a szövegben) (169 olvasás) 
|
