Tavaszi gondolatom

Tél tarolta, lombtalan, kies völgyben járok,
mert nincs zöldellő fű, sem illatos virágok.
Csak úgy kószálva lassan lépve, álmatagon,
élezve szívemen, tavaszi gondolatom.

Dérrel borított fejem, havas, mint a hegyek,
tűző nap ragyogja be, fönt a felhők felett.
Itt egy kis liget, hol kórók között bolyongva,
vérem titokzatos forróságtól lobogva,

félig nyílt szempillám boldogan meg-megrebben,
s zakatolva ver a szív egyre sebesebben.
Gondolataimban a tavasz már itt virul,
a feltámadt vágyamtól arcom irul-pirul.

Elképzelem, ahogy az illat egyre csak száll,
s az emberek szívében örömódává váll.
Akár a rózsák fölött a tömjén, úgy lebeg,
de nálam igaz boldogságként jelenik meg.