:
Most csak rád gondolok!
Most csak rád gondolok!
Szomorú és fáradt lényed tükre előtt,
hol kínjaid múló gyötrelmét ragyogja.
A lehulló verejték gyöngyszemként ömöl,
S emlékezetem rögtön ellepte habja.
Most csak rád gondolok!
Mikor csak lelkem látja dolgozó kezed,
ám a bőrödön érzed a Nap meleget.
Istenem, szívesen adnék erőt neked.
Szívem az aggódástól érted reszketett.
Most csak rád gondolok!
És amíg a fáradtság a tested gyötri,
az égnek, gunyoros, kegyetlen kékje sír.
Ne hajtsd túl magad, az élet rövid ugye,
védőangyalod terítse rád szárnyait!
(70 szó a szövegben) (946 olvasás)