:
Múzsámnak…
Múzsám, te, akit költő lelkem formált varázzsal,
ős szavanna keveredik benned a vadsággal.
Két nagy varázslatos szem, onnan sóhajt a lelked,
kegyetlen Istenem, lángod erősebbre gerjeszd.
Ajkad csábítását, melyben a szív vágya szárnyal,
mikor feléd tartok forró, vad láz-lobogással.
Szemed kútjainál enyhül a kín, a szenvedély,
akár a mannát, mindennél jobban szeretem én.
Mert ellened nincs erőm, telhetetlen káprázat,
Pézsmacsepp vagy számomra, és romlatlan alázat.
Vágyaimra soha ne legyél süket, se tétlen,
hát nem te vagy álmaim oázisa, -vagy vétkem?-
(89 szó a szövegben) (959 olvasás)