Ezer bocsánat

Megbántottan nélkülem élsz,
magány gyötör, érzéstől félsz.
Hol te ragyogsz azt a helyet,
vágy fonja körbe, szerelmet
vad szél sehol sincs türelme
süvölti, s borul az elme.

Összetörök, te is megtörsz,
kemény szavakért könyörögsz,
térden állva, és borzongó
ölelésem, - oly nyugtató.-
Ezer bocsánat, ha várod,
szemem könnyek lepik,- látod.-