:
A valódi kedves
A-nak
A valódi kedves szívünk bércén él, - örök szépség,-
szerelme izzik, gyémántként vakít.- semmi kétség,-
Mosolya, mint napsütötte tenger, tündöklőn ragyog,
szelíd nézése békét áraszt, s én boldog vagyok.
Delejez és átölel szemének csillogó fénye,
s örök legyen, kantárt dobunk a holnapi égre.
Szavak zugában megbújik követelőző csókja,
s ő lett templomom oltárának végtelen kútja.
Vágyakból sarjadzik a távolban derengő hajnal,
ajtót nyit nekünk a reménység, hallható zajjal.
Őt szüli nekem a fény, fájó szavak, sértés törpül,
akár sólyom az égen, bánatom messze röpül.
(74 szó a szövegben) (1001 olvasás)