Mindig veled kedves…
                    A-nak

Leszáll az éj, ám észre sem veszed,
milyen csillagporos ruhába bújt.
Felém nyújtod fáradt, erős kezed,
mit haragos szél cserepesre fújt.

Fűszálakra ül csillogó harmat,
szorítsd enyém, mint álmom peremén.
Nem tudsz legyőzni égi hatalmat,
így találkozunk vágyunk szigetén.

Látóhatár az éggel összeér,
villantja derengő, bíbor hajnalt,
testünk felesel múló napokért.
Szívünk egyszerre dobog egy vágydalt.

Felfüggesztett érzelem így virraszt,
kitörni készülő vad tűzhányó.
Hosszan idézve szerelmes tavaszt,
s a felcsendült zene, mámorító.