Amikor a szél süvít

Amikor szél süvít, törve le ágat,
zordan elsárgult levelekre támad,
ez az elmúlás jövetelét jelzi,
ezért az ember hálátlannak hiszi.

Egy esős, zord, sötét, kietlen éjen,
meghúzódva szobája szögletében,
üldögél egy anyóka megfásultan,
a való életből kiábrándultan.

Kandallóban a fahasáb sírva ég,
erejét lobbantva végsőt serceg még.
A gyász-terhelt szívnek jót tesz a meleg,
monoton egyhangúsága megremeg.

Halál kísérti meg, kín ajkú szörnye,
oly undorítóan száll körülötte.
Rémülten tüzes szemeit kutatja,
tébolya mélyét, hová lelke hajtja.