Elhagyott, kies táj a lelkem,
nemrég még, vággyal voltam telten.
Zörgő kórók, kopár ágú fák,
bensőmben, hollók vernek tanyát.

Marcangolnak, majd húsba vájnak,
véres csőrükkel, lesben állnak.
Zsibbadt vagyok, oly fáradt kezem,
ha így megy nem lesz már életem.

A vér édeskés szagát érzem,
sok ezer nyitott sebtől vérzem.
Elszáradt fű, cserepes patak,
nyugvóhelyem ez, ami maradt.

Elhagyott, kies táj a lelkem,
nemrég még, vággyal voltam telten.
Zörgő kórók, kopár ágú fák,
bensőmben, hollók vernek tanyát.