Ha leszáll az éj, csak a tücsök hegedül,
az enyhe szélben virág illata vegyül,
-mondd, gondolsz-e rám?

Ha a kék égen költöző madarak rajai szállnak,
a fellobbanó vágyak már is valósággá válnak.
-mondd, gondolsz-e rám?

Mikor az erősödő szívdobbanás furcsán száll,
ringatva bűvölten, türelmesen lelkedbe rezdül, mint a fanfár.
-mondd, gondolsz-e rám?

Meghittség futó fény alatt kitör, ragyog a telihold,
csak vágyad öl, képzeleted álmokba folyt.
-mondd, gondolsz-e rám?

Ha szívedben az érzés elmélyül, mint az örvény,
tűzben ég, nem szunnyadozik már kínja gödrén.
-mondd, gondolsz-e rám?

Ha múló idő percekre gyönyört terem,
midőn benne én leszek számodra a végtelen.
-mondd, gondolsz-e rám?

Ha ragyogó szemed-gyöngéd vagy akár réveteg,
tükrözi a fátyolfelhős eget.
-mondd, gondolsz-e rám?

Ma olyan vagy velem, mint a tündöklő napsugár,
máskor meg, mint nehéz ködöt szitáló láthatár.
-mondd, gondolsz-e rám?

Tudni akarom imádott szíved csöndjén,
te vagy-e nekem illat, mámor, tömjén?
Hozzám ér kezed, útján dalolva jár,
simogat, akár pihés kis énekes madár.

Bár romlottak vagyunk, de van bennünk kétség,
mások előtt nem ismert kései szépség.
Ragyogó szemed, akár a patak, úgy rohan,
csak árasztja felém fényét minduntalan.
Édesded melegét, szerelmét, boldogan.

A dalszöveget, erre a zenére írtam...Mondd, gondolsz-e rám?