Nem tudott elaludni. Gondolatai régóta nála jártak.
A vágy, mint egy éles penge, úgy kínozta.
Az éj csöndjében csak egyre gyorsuló lélegzete
hallatszott. Beleégett lelkébe, tudta nincs menekülés.
Csöndesen kiosont a szobából és halkan behúzta az ajtót.
Az istálló felé vette az útját, ahol az izmos, kreol bőrű lovászlegény aludt.
A távolban kis harang kondult, idézve az idő múlását.
Talpán érezte a harmat érintését, és szíve hangosan dobogott.
Óh, mennyi csillag hunyorgott rá, szítva szenvedélyét!
A hold bársonyos fénye ragyogott fehér hálóingén.
Benyitott, s akkor meglátta őt, úgy aludt akár egy Adonis, barna bőrén csillogott a holdfény.
Fekete haja, mint egy keret, körül ölelte markáns vonásait és ekkor… felébredt.
Észrevette a szemlélődő assszonyt. Éhes tekintete majdnem felfalta. Hívogatóan nézett rá. A szenvedély elszabadult.
Letépte a nő hálóingét, s, mint egy fenevad ledöntötte a szénába.
Csak vágytól felszakadt kis sikolyok, erős zihálás töltötte be az istálló csendjét.
Érezte, hogy a férfi izmos, izzadt teste vadul követeli jussát.
Szinte elalélt a csodálatos érzéstől, rég vágyott rá, hormonjai neki is elszabadultak és eggyé olvadt testük.
Érezte arca kipirult és szenvedéllyel húzta magára a férfit, mint aki nem akarja sohasem, hogy vége legyen.
Minden kis sejtje beleolvadt ebbe a vad szeretkezésbe.
Vágyukat csillapítva, kimerülten ölelték egymást, s jóleső érzés kerítette hatalmába őket.
Ismét csend lett úrrá az istállóban.
A széna illata keveredett a szerelem illatával.
A harang kongása jelezte, közeledik a hajnal.
Nem maradhatott tovább, mert nem akarta, hogy a férje észrevegye félrelépését.
Magára kapta szakadt hálóingét, még egy forró csókot váltottak és csendesen, mint ahogy jött kiosont az udvarra.
Felnézett az égre és az elmúlt órák emlékei
boldogsággal töltötték el.
Most jól esett a talpainak a harmat, mert
hűtötte felhevült testét.
Benyitott, a szekrényből kivett egy másik
hálóinget és ezt kicserélve tért nyugóvóra.Csak
elégedett, boldog sóhaja törte meg a csendet.