:
Fagyot lihegnek már a hajnalok,
hideglelősen, lázasan álmodok.
Fogytán már a parázs, úgy reszketek,
mégis elemészt a tűz engemet.
Vízió kínoz, jön elhunyt apám,
mellette mosolyog, édesanyám.
Hívnak, szólnék hozzájuk, ám nem megy,
a nagy láz olvasztja, sejtjeimet.
Mást sem látok, csövet, műszereket,
s hallom ziháló lélegzetemet.
Látomásom, hogy pap hajol fölém,
temetnek is engem e földtekén?
Eszméletem-vesztem, vaj'én vagyok?
Pap temetni jött, azért nem hallok?
Napok múltán a láz alább hagyott,
túléltem, de a lelkem megfagyott.
(63 szó a szövegben) (1012 olvasás)
