:
Zárjon el ettől a világtól függöny,
most kell, hogy a szívem, megsemmisüljön.
Szálljon a pokol durva, lejtős kövén,
szél korbácsolja e szörnyek szigetén.
Szúrjanak meg, vadul bömböljenek rám,
a nyakamon fojtson erősen a hám.
Álmok fussatok vágyaitok után,
és lobbanjatok lángra kínom nyomán.
Élvezzétek, hogy gyötör a fájdalom,
szívjátok vérem, s vége e borzalom.
Semmit nem enyhít ez keservem szomján,
mert bennem hiánya ég, mint a vulkán.
Távol tőle vadul viharok vernek,
bánkódom, mint a mártír árva lelkek.
Nincs mélyebb ár, mint vágyam vad örvénye,
fojtott zokogásom visz feledésbe.
(75 szó a szövegben) (917 olvasás)
