Látod Édes, milyen veszélyes,
szunnyadó parázzsal játszani?
Fellobban, s hosszú idő óta,
égetnek hamuvá lángjai.

Szenvedek benne, s tűröm egyre,
hogy mély sebet marjon lelkemen.
Hozzád bújva, szívem kigyúlva,
oly régen szeretlek Kedvesem!

Enyhítsd gondom, - engedd, hogy arcom
felhői mögött a fény legyen!
Érezd, hogy égek, s arra kérlek,
sebemre gyógyír Te légy nekem.

Könnyem kútja, életem útja,
rövidül s lassan tán’ véget ér.
Kárpótolj, kérlek, hogy ne sírjak,
a már elmulasztott évekért.

Szeress boldogan, ez az álmom.
Ölelj magadhoz! Én engedem!
Feledni és pihenni vágyom,
izmosan feszülő melleden.

Csókold könnyem, ne engedd könnyen,
hogy elvegyen tőled bárki is.
Küzdjél értem! S akkor megérte,
ha éveket kellett várni is!