:
Mert, aki nekem kell örvénylő szívemnek,
szelleme vakító, s elkápráztat szépen,
s úgy ragyog, akár nyári nap derűs égen.
Az te vagy, s alakod lángol tiszta fényben.
Gyönyörködve merülök szemed tüzébe,
ötvözve színekkel, mit szór az alkonyat.
Az érzelem elönt, mint tengeráradat.
S várom kezed, arcom gyöngéden becézze.
Veled, az élet csupa színes szivárvány,
édes mosolyú angyalok néznek ott fönn,
s lelkünk megtisztulva száll a friss levegőn,
virágillattal dúsított rét határán.
Gondolat pacsirtaként lebeg könnyedén,
oly boldog, mert hirtelen nyithatja szárnyát.
Egybecseng szín, illat, s így ringatva vágyát,
némán sóvárog, s csillan a hajnali fény.
(80 szó a szövegben) (993 olvasás)