:
Ég homlokán eső ráncok,
kósza szél suhan a fák közt.
Villámlik, csapnak a lángok,
s tóvizet fényben füröszt.
Reccsen az ág léptem alatt,
színes ruhát ölt a levél.
Cipőtalpamra sár tapadt,
esett nemrég, arról mesél.
Földre avarszőnyeg terül,
belőle süni kandikál.
Hátán piros alma feszül,
s álmosan visszaszundikál.
Lassan már oszlik a felleg,
Nap szórja forró sugarát.
Megváltozik a tájjelleg,
méhek lepik az almafát.
Csillog mindenhol a tócsa,
szalmakazal beázva áll.
Kivirult a tearózsa,
légnek frissült illata száll.
(59 szó a szövegben) (808 olvasás)