:
Emlékszel - e még arra a forró nyárra,
mikor a reggelt nem borította pára?
Szomjas, száraz virágok lepték a tájat,
meleg szél simította a lombos fákat.
A képzeletem odavarázsolt elém,
éreztem dobogó szíved már az enyém.
Szinte hallottam a hangodat a szélben,
a feltörő vágytól tarlótűzként égtem.
Mikor a te lelkedben is rózsák nyíltak,
érzelmeid testedben vad csatát vívtak.
majd az édes szerelem szárnyakat adott,
két karom feléd kitárva vártalak ott.
Emlékszel - e még arra a forró nyárra,
arra a zöldes-barna tüzes szempárra?
melyben oly csillogó fénysugarak égtek,
víg táncot jártak benne cikázó fények.
(80 szó a szövegben) (316 olvasás)
