Álmodd velem a világot
10/10

Az a néhány méter, amelyet megtettek a házuktól az utcasarokig, maga volt a megnevezhetetlen…
Gábor szíve oly hevesen vert, hogy már-már attól félt, kiugrik a helyéről, ám Kata sem volt ezzel másképp. A fiú ért a helyszínre először, de nem kellett sokat várnia, hiszen Kata is megjelent pár perccel később.
Kölcsönös széles mosollyal fogadták egymást, majd se szó, se beszéd összeölelkeztek.
Ez az ölelés olyan volt számukra, mint egy kisebb fajta csoda. Gábor minden porcikája beleremegett a boldogságba, ahogy szorosan magához húzta a lányt. Arcát valósággal beletemette Kata fürtjeibe, és magába szívta a varázslat minden apró kis momentumát. A hosszas ölelésből csak majd egy perccel később engedtek, ekkor Kata fülig érő szájjal csak ennyit mondott:
- Istenem… - majd újra magához húzta a fiút.
- Na, mi a baj? – kérdezte vigyorogva Gábor.
- Baj?! Ne viccelj, ugyan mi bajom lehetne most?
- Ha tudnád, milyen régóta vágyom erre… - suttogta a fiú.
- Én is így vagyok ezzel. Hihetetlen, olyan hihetetlen ez az egész… - kereste a szavakat a lány.
- Nekem mondod? Hónapok óta másra sem vágyom, csak rád. És erre, tessék most itt vagy…
Keresgélték volna a szavakat, de mindhiába. Beszéd nélkül is mindent tudtak most a másikról, felesleges lett volna mondatokat fecsérelni arra, ami őszintén árad mindkettejükből.
- Úristen, éjfél van! – döbbent meg a lány.
- És az baj? – kérdezte Gábor.
- Dehogyis! Csak nem furcsa, hogy pont mi, itt a sarkon, pont éjfélkor… - mosolygott Kata.
- Az éjfél valóban egy nagyon karakteres időpont. S mint tudjuk, véletlenek nincsenek… - mosolyodott el Gábor, és ekkor végre megcsókolta a lányt. Bizseregtek minden testrészükben, olyan varázslatos volt ez a csók.
Kata számára azért is volt különleges, hiszen az egész pont olyan kellemes volt, mint ahogyan azt korábban megálmodta.
A hosszas csók közepette lassacskán az ösztönök is előtérbe helyezkedtek, s Gábor óvatosan a lány nyakát kezdte csókolgatni, melyet Kata egy csendes kis nyögéssel kísért.
- Pont erre vágytam… - suttogta a fiú fülébe.
Gábor elmosolyodott, de egyetlen szót sem tudott most kipréselni magából. Ekkor Kata szólalt meg újra:
- Odanézz! Egy hullócsillag! – mutatott az ég felé, ám Gábor erről már lekésett. Mindezek ellenére a kívánságukat mindketten elmondták magukban.
- Fenébe, nem láttam! A nyakaddal voltam elfoglalva. – nevetett a fiú.
- Nagyon helyes! De azért kívántál valamit, ugye?
- Természetesen igen. Bár ennél a percnél, amit most élek át veled, nem is kívánhatnék szebbet. Ha itt és most véget is érne, én akkor is nyertem…
- Jaj, de aranyos vagy! – mondta Kata kedvesen, majd ezúttal ő csókolta meg a fiút.
Néhány perccel később, már éjfél után előtérbe kerültek a picit kényesebb részei is a dolognak.
- És most… Most mi lesz? Hogy lesz? – érdeklődött Gábor.
- Nyugi, nem kell mindig itt találkoznunk. Hétvégén általában egyedül vagyok otthon, akkor nyugodtan együtt lehetünk.
- Az nagyon jó, és iszonyatosan várom. De most arra gondoltam, hogy publikussá tesszük-e a dolgot? – kérdezte félve a fiú.
- Nézd, szerintem ezt egyelőre ne verjük nagy dobra, jó? – kérte Kata.
- Tudod, az lesz a legnehezebb. – mosolygott a fiú.
- Mármint mi?
- Hát, hogy ne ordítsam a világnak a boldogságomat. – majd ekkor sokadjára is megcsókolta a lányt.
Egymást el sem engedték azóta szinte, hogy kiértek a sarokra. Ha picit is távolodtak volna egymástól, valamelyik fél azonnal megragadta a másik kezét.
- Tudod. – Kezdett mondandójába Gábor – Olyan hihetetlen, hogy eddig alig-alig mertem álmodni is veled ezt a világot, most pedig itt vagy, és végre ölelhetlek, csókolhatlak. Én nem is tudom, mit mondjak…
- Nem kell mondanod semmit, csak ölelj át…
Így is történt. Újra egymáshoz bújtak ezen a hűvös novemberi éjszakában, bár biztosra vehető, hogy egyikük sem fázott most.
Szívük hevesen kalapált, miközben újra és újra apró csókokat leheltek egymás ajkára.
Még sokáig ácsorogtak ott összefonódva a sarkon, s a hullócsillag, mint egyetlen szemtanú is már nyugovóra tért…

 „…állítsuk meg még egy percre a világot, ha a hajnal minket egymás mellett ér…”  /Puskás Peti/

vége