- Szia haver! – üdvözölte kitörő örömmel Lacit. – Mi az ábra?
- Semmi extra. Matekon voltam, átvettük mégegyszer a mai anyagot.
Kerekes nagyon kiakadt rád, miért nem jöttél?
- Kerekes egy szemétláda! Ha a nap huszonnégy órájából huszonötöt matekoznék, akkor is meg akarna vágni! Ezért minek szarjam el ott az időt, nemde?
Furán hatottak-e szavak az él tanuló Hámori Lacira még akkor is, ha barátja mondta ezt.
- De így aztán végképp nem lesz semmi esélyed Krisz! – figyelmeztette barátját.
- Ne aggódj miattam Öcskös, minden rendben lesz, ha mondom! – kacsintott Lacira.
- Ha te mondod. Most megyek. Holnap dogát írunk kémiából, fel kell készülnöm. Szia Krisz! – nyújtotta a kezét.
- Csak nehogy a végén agydaganatot kapj a sok tanulástól haver! – nevetett Krisztián, de erre már ügyet sem vetett Laci.
Nem sokáig maradt azonban magára, hamarosan megjelent legnagyobb ellenlábasa, Kollár Feri is két haverja társaságában. Megálltak Krisztián előtt, majd felkiáltott Kollár, mintha cseppet is örülne Krisznek:   
- Kit látnak szemeim? Mit csinálsz még itt Pásztor? – gúnyolódott Feri. Krisztián unottan felnézett az újsága takarásából, szemügyre vette Ferit és a két „testőrt” majd mintha semmi sem történt volna, tovább olvasta a napilapot.
- Hozzád beszélek köcsög! – majd odabökött az újságra.
Krisztián ekkor összehajtotta az újságot, szépen letette az asztalra, majd vigyorogva kérdezte Ferit:
- Mit akarsz tőlem?
- Sejtelmed sincs mi, seggfej? – sértegette folyamatosan, de a srác nem volt hajlandó felvenni a kesztyűt.
- Figyelj ide Kollár, mi bassza a csőrödet mi? Ártottam én neked valaha?
- Te tényleg ennyire hülye vagy? Két szó: Németh Klára. – majd Krisztiánnal szemben az asztalra tenyerelt, mintha magyarázatot várna.
- Mi van vele?
- Tudod, én nagyon bírom a csajt. Már-már be is hálózhattam volna, ha te nem szarsz bele ebbe az egészbe! – háborodott fel a féltékeny fiú.
- Jaj, Kollár! – legyintett Krisz – Menj már a fenébe! Semmi közöm sincs Klárihoz, nem is volt, és nem is lesz. A tiéd a csaj, viheted. Arról meg nem tehetek, hogy rám van kattanva. De ha ez megnyugtat, engem nem izgat a téma, rajtam ne múljon a boldogságod. Úgyhogy ha csak ezért tiszteltél meg a látogatásoddal, akkor akár el is húzhatsz innen a büdös picsába a két köcsögöddel együtt. – vigyorgott Krisztián, majd újra keze ügyébe vette az újságot. Láthatóan egy percig köpni-nyelni sem tudott a féltékeny Kollár Feri vetélytársa gyors és higgadt lehengerlő beszéde után, amelynek tartalma ráadásul pozitívan is hathatott volna rá. A rövid habozás után Kollár megfontolt mozdulattal, mondhatni óvatosan bökte meg ismét a napilapot Krisztián kezében, épp annyira, hogy a fiú felfigyeljen:
- Mondd, neked nincs semmi jobb dolgod? – kérdezte kínjában Krisz.
Kollár ekkor alaposan szétnézett a kihalt folyosón, és halkan ennyit mondott:
- Tudok rólad valamit…
- Igen? És mégis mit? – kíváncsiskodott Krisz.
- Nem tudom pontosan. De figyellek már egy ideje Pásztor. Figyellek. Tudom, hogy valami sántít nálad. Áruld el, mit keresel te minden héten többször a tanári vécék ajtaja előtt? – jött a nem várt kérdés. Krisztián ekkor egy pillanatra meglepődött, erre aztán nem számított. Mindenesetre igyekezett megőrizni a hidegvérét:
- Várom, hogy szabad legyen. – vigyorgott.
- És mégis miért?
- Hogy bemenjek, és megformázzam azt az undorító pofádat. Továbbá azért, mert csak ott van papír, hogy letöröljelek a seggemről. – válaszolta szúrós tekintettel, ugyanakkor érezte, valójában ő van most szarban. Mindenesetre kikerekedtek Kollár szemei, de mindössze csak ennyit szólt:
- Figyellek, Pásztor. Figyellek. És ha nem szállsz le sürgősen Kláriról, vagy nem éred el nála, hogy ő hagyjon téged, akkor kiderítem a kis titkodat, és világgá kürtölöm. Megértetted? – ám a választ már nem várta meg. Ezúttal Krisztiánt hengerelték le, nem is kicsit. Még hosszú percekig várakozott ott, majd az órájára pillantva ráébredt, rohannia kell. Az iskolától néhány méternyire az egyik buszmegállónál várja őt a földrajz tanár, hogy elvigye magához egy kis korrepetálásra…

folyt.köv.