A következő napok a nyugalom jegyében teltek. Sem Kollár, sem más nem próbált meg keresztbe tenni Krisztiánnak.
Így aztán zökkenőmentesen készülhetett a péntek esti bulira az iskolában.
Ez a kis szórakozás minden évben adott volt a diákok számára.
Az iskola vezetése nem zárkózott el az effajta dolgoktól, persze azért az alkoholizálás és a kábítószer tilos volt.
Természetesen ezt nem tudták száz százalékosan ellenőrizni, de amennyire lehetett, odafigyeltek rá.
Krisztián valamivel hét óra után érkezett a helyszínre.
Magányosan sétált a táncoló iskolatársak között, feltétlenül inni szeretett volna egy üdítőt.
Tulajdonképpen nem is maga a szórakozás, hanem a Klári - Kollár ügy tisztázása volt a célja, nehogy tovább bolygassák az életét, is kiderüljön valami.
Tekintetével folyamatosan a lányt kereste, de egyelőre nem találta.
De nem csak őt, hanem Kollárt sem, és Laci barátját sem vette észre.
Próbált erőt venni magán, hogy a lehetőleg bunkó stílusban hordja le Klárit, hogy ezzel végképp kiábránduljon belőle. Innentől kezdve pedig Kollár tegyen, amit akar.
A lépcsőkorlátnak támaszkodva kortyolgatta üdítőjét, miközben fürkészte a terepet.
Sok-sok fiatal lány az alsóbb évfolyamból kedvesen mosolygott rá, többen is szerettek volna a karjaiba bújni a jóképű fiúnak.
Krisztián élvezte az effajta érdeklődést, roppant módon tetszett neki, hogy ilyen nagy népszerűségnek örvend.
Ám amióta a földrajz tanárnő szeretője lett, nem is gondolt senki másra, nem foglalkozott egyetlen lánnyal sem.
- Szevasz Krisz! – csapott a vállára valaki. Mikor megfordult, elégedetten nyugtázta, hogy Hámori Laci az.
- A szívbajt hozod rám haver!
- Mi van, rossz a lelkiismereted? – bökte meg Krisztiánt. Erre a fiú azonban nem válaszolt, egy pillanatra mélyen magába nézett a kérdés hallatán, majd gyorsan témát váltott:
- Figyelj, nem láttad véletlenül Klárit?
- Klárit? – lepődött meg Laci.
- Igen, őt.
- Dehogynem! Odafönn van az első emeleten. Azt hiszem ment sminkelni a mosdóba, vagy mi…
- Kösz Laci, később beszélünk!
- Nade! Hé várj! – kiabált a srác után, de az meg sem hallotta. Gyorsan felszaladt az első emeletre, hogy megkeresse a lányt, és tisztába tegye a dolgokat.
Az emelet persze kihalt volt, a nagy buli a földszinti aulában zajlott.
Ám amint Krisz közelebb ért a női mosdóhoz, hangos vitatkozást hallott. Azonnal felismerte a lány hangját:
- Hagyj már békén te barom! Nem érted, hogy nem akarok tőled semmit? Eressz már el! – emelte egyre jobban a hangját a lány.
- Miért nem? A kis szarházi Pásztor miatt? Fogadjunk, hogy ő az oka! Azonnal mondd el az igazat! – kiabált vissza Kollár Feri is. Merthogy ő volt, Krisztián felismerte már ezt a hangot is.
Látni ugyan nem látta még egyiküket sem, mert a vécében voltak. Kollár feltehetően a lány után ment, amikor észrevette, hogy az elindul az emeletre.
Krisztián nehéz helyzetbe került, fogalma sem volt, mit tegyen.
Inkább hallgatózott még egy picit szorosan a falhoz támaszkodva.
- Tűnj már el innen! Jézusom, még részeg is vagy! Ha valamelyik tanár meglát így, azonnal kidobnak!
- Ugyan már! Az apám elintéz…elintéz…mindent! – akadozott a valóban részeg Kollár hangja. – Gyere bébi, csókolj meg!
- Ne csináld! Eressz el, eressz már el, kérlek! – könyörgött a lány.
A következő pillanatban két erőteljes kéz markolta meg Kollár vállait, és nagy erővel, valósággal letépte őt a védekezni próbáló lányról, majd a folyosó falához vágta az erőszakos fiút.
Kollár Feri alighogy feleszmélt volna a váratlan eseményekből, már következett is az újabb csapás.
Természetesen Krisztián vetett véget az eseményeknek, és még mielőtt Kollár végleg felegyenesedhetett volna, Krisztián nagy erővel arcul csapta.
Kollár Feri csak ezek után tudta azonosítani támadóját. A döbbenettől valósággal kikerekedtek az ittas srác szemei:
- Te? – hitetlenkedet – Te?! – emelte a hangját.
- Igen én! – válaszolt nyugodt, de határozott hangnemben Krisztián.
- Megmondtam! Nem megmondtam, baszd meg?! – üvöltött.
- Mit mondtál meg te barom? – mosolyodott el gúnyosan Krisz.
­- Azt, hogy ki foglak készíteni te szarházi! Ki foglak nyírni rohadék, erre megesküszöm! – üvöltött a folyosón, de szerencsére ezt senki más nem hallotta a földszintről a nagy hangzavar miatt.
Krisztián fenyegetőn állt Kollár felett, aki még mindig a földön feküdt, és sajgó arcát ápolgatta, miközben néha azért kiabált is Krisztiánnal.
Ő azonban nem vette fel ezeket a sértéseket, fejét Klári felé fordította.
A megriadt lány könnyes szemekkel, kezeit a szája elé téve, remegve állt a mosdó ajtajától valamivel beljebb, és némán szemlélte az eseményeket.
- Jól vagy? – kérdezte Krisz.
- I…igen… Minden…rendben… - remegett a hangja. Ekkor újra közbeszólt Kollár, immáron kéjesen vigyorogva.
- Majd minden rendben lesz, ha jól megdugom a kis szűz kurvát! – nevetett.
Krisztián zsebében kinyílt a bicska az undorító Kollár viselkedése miatt, majd odapattant hozzá, megmarkolta a ruháját, és felcibálta a földről.
E mozdulat közben erőteljesen combon rúgta a biztonság kedvéért, nehogy nagyon ficánkolni kezdjen a kiszámíthatatlan srác.
- Figyelj ide, te szemét patkány! – kezdte Krisztián, miközben erősen markolta Kollár ruháját.
- Mit akarsz köcsög? – vigyorgott továbbra is Feri.
- Mondj legalább egyetlen okot, hogy ne tépjelek szét most azonnal! – Krisztián egyre idegesebbé vált.
- Nem kellenek okok, neked már úgyis mindegy! – vonta meg a vállát.
- Úgy gondolod? – kérdezte Krisz, majd ekkor Kollár óvatosan közelebb hajolt a fiúhoz, és halkan a fülébe súgta:
- Neked véged, Pásztor. Tudom…
Krisztián erre azonban annyira bedühödött, hogy immár ő is felemelte a hangját, de csak ennyit mondott:
- Most azonnal takarodj innen, mert esküszöm, hogy kicsinállak! – kiabált Krisztián, majd nagy lendülettel eltaszította magától ellenfelét, aki így ismét jókorát esett.
Krisztián egyre szaporábban vette a levegőt, régóta nem húzta fel senki sem ennyire.
Feri apránként próbált feltápászkodni a földről, de mindig valahogy visszaesett a földre.
Ekkor már Klári is kilépett a folyosóra, és odaállt Krisztián mellé.
Nyugodtabbnak tűnt az arca, bár kezei még mindig remegtek.
Érthető módon nagyon mérgesen nézett Ferire, majd nemes bosszút állt a következő pillanatban:
- Hé, Feri! – szólt Kollárhoz a lány.
- Mi van? – kérdezte, miközben már nagy nehezen felkelt a földről.
- Most figyelj! – mosolygott a lány, majd magához húzta Krisztiánt, és nemes egyszerűséggel megcsókolta.
Krisztián döbbenete nem tartott sokáig, mert ahelyett, hogy eltaszította volna magától a lányt, szenvedélyesen viszonozta a forró csókot.
Minden testrésze, minden porcikája beleremegett, ahogy a finom ajkak gyengéden kényeztették a száját.
Immáron nem gondolt a mellettük fekvő  Kollárra, és Detti sem jutott eszébe egy pillanatra sem.
Valósággal átadta magát Klárinak, és a nagy csókolózás közepette végre át is ölelte a lányt.
Megszűnt a világ körülöttük.
Ennél jobban nem is tudták volna megalázni Kollárt, aki vérben forgó gyilkos szemekkel nézte végig az egészet.
Miután véget ért a csókcsata, összeölelkezve, fejüket összedugva Kollárra néztek mind a ketten, és elégedetten mosolyogtak.
Ferinek nem is kellett ennél több, eltorzult arccal kotródott el a helyszínről a földszint irányába.
Krisztián ekkor választ váró tekintettel nézett a lányra:
- Ez meg… mi volt? – kérdezte megilletődve.
- Miért, nem volt jó? – mosolygott a lány.
- Azt nem mondtam.
- Beszélgessünk kicsit. – mondta a lány, majd leültek a folyosón az egyik padra.

folyt.köv.