Krisztián még szinte ki sem lépett a tanári szobák folyosójáról, máris Dettibe botlott.
- Mi a fenét műveltél? – vonta kérdőre azonnal, s kicsit hangosabban is a kelleténél.
- Pszt! – csitította a srác – Halkabban már, itt vagyunk az oroszlán barlangja előtt.
- Beszélnünk kell! – erősködött Halmos tanárnő.
- Most nem lehet. Órára kell mennem.
- Nem érdekel, gyere utánam a földrajz terembe! Senkinek nem fog feltűnni, odaadom a dolgozatokat! – majd el is indult az említett terem irányába.
Krisz kénytelen volt követni, tudta, hogy addig nem hagyja békén Detti, amíg nem beszélnek pár szót.
Néhány lépéssel később már ott is voltak az üres teremben.
- Csókolj meg! – vetette rá magát Detti Krisztiánra.
- Ne most, kérlek! – lökte el magától a begerjedt nőt.
Köztudott, hogy akárcsak a férfiak, úgy a nők is nehezen viselik az elutasítást, pláne akkor, amikor vadul rávetnék magukat párjukra.
Detti is pillanatok alatt felhúzta magát. Földhöz vágta a kezében lévő könyveket, majd emelt hangon nekiesett Krisztiánnak:
- Mi a szar bajod van, mi? Nem vagyok elég jó neked? A kis kurva jobb az ágyban? Jobban kényeztet? – akadt ki.
- Az ég szerelmére! Kérlek, ne üvöltözz már!
- Nem üvöltök! – üvöltötte.
- Mindenáron le akarsz buktatni egy ilyen Kerekes féle gigszer után?
- Szarok a Kerekesre! És szarok az igazgatóra is, meg mindenkire!
- Nyugodj meg kérlek szépen! – csendesedett Krisz - Kérlek… - simogatta meg a lány arcát, aki ettől kicsit valóban kezdett magához térni.
Detti ekkor mit sem törődve a veszéllyel, magához húzta Krisztiánt, majd csendesen így suttogott a fülébe:
- Bezárom az ajtót Bébi, bezárom… Gyere, szeretkezzünk az asztalon, gyere Bébi, akarom, akarom, akarom… Kívánlak… - és már húzta is a srácot a tanári asztal irányába. Krisztián nem akart már annyira ellenállni, de a józanész mást diktált, és most ennek kellett engedelmeskednie.
- Figyelj Bébi! – fogta meg gyengéden a lányt. – Most nem maradhatok, nem maradhatunk itt. Mindenképpen órára kell mennem, mert ha nem jelenek meg, csak jobban elmérgesítem a saját helyzetemet, és tényleg kitesznek innen…
- Tudom… - törődött bele a tanárnő lehajtott fejjel.
- Viszont délután szabad a pálya, ha minden igaz. Négytől ötig egyéni edzés lesz a tornateremben, és mára én vagyok kiírva kondizni. Más nem jelentkezett. Ha azzal végeztem, letusolok és megyek hozzád. Így megfelel? – ajánlotta fel a fiú.
- Igen, meg. De tényleg buszoznod kell, mert nem tudok ma bejönni érted. Vásárolni megyek a férjemmel, kora este repül Londonba. De mire te ideérsz, már sehol sem lesz.
- És ha mégis?
- Akkor majd írok egy üzenetet. Ne aggódj, nem lesz semmi baj! – simogatta meg a srác arcát, aki közben megcsókolta a lány kezét.
- Rendben van, akkor ma délután. Mennem kell Drágám! – majd magához ölelte Dettit, és enyhe csókot lehelt a homlokára.
A hosszasra sikeredett búcsú után Krisztián lesietett az öltözőbe.
Úgy érezte, helyreállt a rend a hirtelen támadt viharok után.
Óriásit tévedett…

folyt.köv.