Krisztián végigidegeskedte az estét, hogy nem tudja figyelmeztetni Dettit a közelgő veszélyről.
Üzenetet sem mert írni, mert mi van, ha a férj olvassa el véletlenül?
Így aztán meglehetősen nyugtalanul telt az este a fiú számára.
Csak feküdt az ágyán, és az elmúlt napok történésein agyalt.
Az egész a Kerekessel történt incidenssel kezdődött, és ezt követően csőstül jött a baj.
Kollár rájött a titokra. Nem voltak elég óvatosak ezek szerint, és Feri hamarosan le is buktatja őket.
Aztán a verekedés, amelyben kis híján megásta vetélytársa sírját, és azt követően újra az igazgatónál.
Biztos volt benne, hogy hamarosan kiteszik az iskolából.
Pláne, amint napfényre kerül a tanárnővel folytatott viszony, biztosan nem lesz maradása.
Az egyetlen pozitívumként értékelhető dolog az a Klárival eltöltött vad, és szenvedélyes óra volt a tornateremben.
Krisz még most sem tudott elszámolni az érzéssel, hogy egyszerűen nincs bűntudata Detti miatt.
Elvégre miért is lenne? A tanárnőnek ott van a férje. Egálban vannak.

Az első óra mindjárt földrajz volt. Krisztián ott állt a terem ajtaja előtt, és türelmetlenül várta Dettit, hogy ha csak egy percre is, de beszélni tudjon vele.
Idegesen nézegette óráját, már vagy tíz perc is eltelhetett az órából, de a tanárnő sehol sem volt. Furcsa, hisz nem szokott késni.
A következő pillanatban Kerekes tanár úr tűnt fel a lépcsőn, viszonylag nyugodt tekintettel.
Ám ez a látszólagos nyugalom csak addig tartott, amíg a tanár úr meg nem pillantotta Krisztiánt. Roppant módon utálta a fiút, a puszta látványától is idegessé vált.
A diák sem tudta véka alá rejteni érzéseit, pláne amikor már Kerekes egyre közelebb ért hozzá:
- Maga meg mit csinál itt Pásztor? – kérdezte tenyérbe mászó pofával.
- Önnek is jó reggelt kívánok, tanár úr! – feszegette a húrt újra Krisz.
- Már megint kezdi? Ha ezt most nem engedném el a fülem mellett, újra az igazgatóhoz kellene küldenem… - vigyorgott elégedetten Kerekes, de a fiút nem nagyon érdekelte. Minél jobban érezte a vesztét, annál inkább kevésbé érdekelte a magatartása, pláne Kerekessel szemben.
- Tegye, amit jónak lát tanár úr!
- Nézze Pásztor! Én nagyon jól tudom, hogy magának nagyon kiáll innen a rúd. Csak egy kis erőfeszítést kéne tennem, és holnap repülne innen. De szeretném kiélvezni azt az időt, ami még hátravan a tanévből. Megígérem önnek, hogy a lehető legborzalmasabb, legmegalázóbb percei lesznek ezek után az óráimon.
Maga csak egy kis féreg, egy apró söpredék. Ha százszor esne neki a középiskolának, százszor bukna meg. Az ilyenekből lesznek a kukásautó kísérők, mint maga. Ki fogom készíteni, ki én, de kegyetlenül, és semmit nem tud tenni majd ellene! – nevetett fel Kerekes. Krisztián nagy levegőt vett, és magába zárta a durva sértéseket. Ezúttal csak ennyit felelt kényszeredett mosollyal az arcán:
- Nem maga az egyetlen pályázó mostanság…
- Hidegen hagy. De amit tőlem kap, azt nem felejti el, azt garantálom!
- Értem. Tudja, van egy régi mondás. Apám mondogatta mindig, mikor valami rosszat tettem, vagy esetleg ártottam valakinek. Sokáig nem értettem, de ha a sors igazságot kezd szolgáltatni, akkor felnyílik ám egy kisgyerek szeme is.
- Mit akar ezzel? – gondolkodott el Kerekes.
- Így szól az a bizonyos mondás: A kibaszás társasjáték. Ugye érti?
- Most fenyeget?
- Á, ugyan! Csupán vázolom a lehetőségeket. Ez a mondás önnek lehet akár tájékoztató jellegű is. – mosolygott most Krisztián.
- Rendben van. Ahogy óhajtja, Pásztor! Most azonban menjen be a terembe, matematika órája lesz! – vigyorgott kajánul Kerekes.
- Kötve hiszem. Földrajz óra az első.
- Sajnálattal közlöm, hogy Halmos tanárnő beteget jelentett, így én tartok most egy kis matematika órát. Remélem, örül.
- Majd kibújok a bőrömből. – válaszolt Krisz, majd bement az osztályterembe.
A hír hallatán még idegesebb lett, hogy Detti nem jön.
Mindenesetre talán ezzel nyert egy kis időt is, mert amíg a tanárnő nem jön újra dolgozni, addig Kollár sem fog lépéseket tenni.
Bármi is legyen a terve, azt kizárólag akkor fogja végrehajtani, ha mindketten ott lesznek. A következő nap történései azonban rendesen megváltoztatták az amúgy sem kockázatmentes dolgok menetét…

 folyt.köv.