20.

Krisztián ideiglenesen fellélegezhetett, ám a Lendvaival folytatott beszélgetés után egy percig sem maradt az iskolában.
Egyenesen hazament a számára bérelt lakásba, ahol egyedül lehetett és kicsit beletemetkezhetett gondolataiba.
Tisztában volt vele, hogy ez még csak a kezdet. Messze sincs még vége az effajta beszélgetéseknek a zsarukkal, ugyanakkor még egy nagyon komoly dologgal is foglalkozni kell. Vajon ki, és miért ölte meg Kollárt? És biztonságot nyújt-e nekik ezek után az iskola?
Ugyanakkor azt sem tudhatta, terveznek-e ellene valamit Kollár legjobb barátai.
Mert az bizonyos, hogy Kollár bármit is tervezett, azt nem osztotta meg csicskásaival.
Így talán nem kell tartania a két feldühödött nagypofájú „fenegyerektől.”
De azért mégis: Ki, és miért ölte meg Kollárt?
Ellenségei rajta kívül is vannak, na de ilyet tenni?
Krisztián a kevéske vacsora elfogyasztása után ruhástól az ágyba dőlt.
Kezébe vette telefonját, ám egyetlen árva hívás sem volt azon.
Sem Dettitől, sem Kláritól, senkitől.
Érezte, hogy most megijedtek tőle az emberek. És ha rövid időn belül nem tisztázódik az ügy, akkor nagyon kellemetlenné válik az ő így sem fényes helyzete az iskolában.
És az a pökhendi nyomozó, akitől kinyílik a bicska az ember zsebében…
Arról nem is beszélve. Krisztián szíve szerint kihagyta volna a következő csevegést Lendvaival, de érezte, ez aligha jön össze.
Már-már majdnem elaludt volna, amikor a telefon csörgése megzavarta átmeneti nyugalmát. Ahogy a kijelzőre meredt, egy pillanatra a vér is meghűlt benne. „Apa hív”
Árulkodott a telefon. Mi a fene történhetett, már el is jutott a hír odáig?
- Szia apa! – kapta fel a telefon.
- Szia Krisz! Aludtál fiam? Olyan álmos a hangod!
- Nem, még nem. Csak pihentem egy kicsit. – dörzsölte a szemét a fiú.
- Jól van. Csak azért hívlak, mert holnap elutazunk anyáddal Bécsbe egy időre. Van ott egy kis dolgom, és vakációzunk is egyet. Tudom, hogy te most nem jöhetsz, de utaltam ma pénzt a számládra. Ugye nem okoz gondot a dolog?
- Nem apa, dehogyis! Menjetek csak, nekem úgyis itt a suli, meg minden egyéb. Megleszek, de majd úgyis beszélünk telefonon.
- Rendben van! Suliba minden rendben? – jött a kérdés.
- A su…suliban? – remegett meg egy pillanatra a hangja.
- Igen, a suliban.
- Persze apa, minden oké. Közeledik az év vége, matekból még küzdök, de a többi meglesz. – füllentett.
- Ajánlom is! Kapd össze magad! – nevetett kicsit az apja.
- Anya jól van?
- A lehető legjobban! Azt mondta, holnap ő is hív, de most fodrásznál van. Nők, tudod! – nevetett ismét.
- Tudom apa!
- És neked van valami kis pipi a láthatáron?
- Hát…akad olykor.
- Nagyon helyes fiam! De ne feledd, nem tarthatsz kettőt sose, az csúnya dolog!
- Tessék?
- Jól hallottad, kettőt soha! Lehetőleg hármat-négyet folyamatosan! – majd újra a nagy nevetés.
- Jaj, apa! Ha anya ezt hallaná…
- Nyugi! Sosem cserélném le az öreglányt!
- Helyes!
- Majd hétvégén hozd el a csekkeket a Nyugatiból, és add fel őket!
- Rendben van. Küldtél rájuk elég pénzt?
- Persze. Nem tudom, miért nem költözöl be abba a lakásba? Üresen áll már mióta…
- Tudod, hogy nem szeretem azt a környéket, és messze van a sulitól is.
- Jól van fiam, tudom. De nekem most mennem kell pakolni. Holnap még beszélünk!
- Rendben apa! Jó éjt!
- Jó éjt Krisz! – majd letették.
Krisztián ezúttal kifejezetten örült annak, hogy szülei egy időre elérhetetlenek lesznek az iskola szempontjából.
Mire bárki is beszélne velük, már rég nem lesznek itthon.
Így aztán a fiú valamelyest megkönnyebbülve hajtotta álomra a fejét, miután kikapcsolta telefonját.
A következő napok csendesen teltek. A szörnyűségek után a tanárok is valamelyest elnézőbbek voltak a diákokkal. A keleti szárnyat lezárták, kizárólag a rendőrség emberei tartózkodhattak ott.
A helyszínelés során sem a gyilkos fegyvert, sem más bizonyítékot nem találtak.
A sötétben tapogatózott mindenki. Lendvai eközben minden eszközt bevetett annak érdekében, hogy Krisztián körmére nézzen, de semmi olyat nem talált, amivel kiugraszthatná a nyulat a bokorból.
Krisztián barátsága Hámori Lacival végképp megszűnni látszott, és Klári is kerülte a fiút. Ferde szemmel néztek rá, mint egy igazi közellenségre.
Megítélésen a következő napok sem javítottak, sőt…

folyt.köv.