26.

Az apró incidens után Krisztián fejében viszonylag gyorsan összeállt egy terv, amely kis szerencsével akár jól is elsülhet.
Ehhez azonban szüksége van bizonyos információkra, amelyeket – bármily hihetetlen is – csak az iskola portásától, a szellemileg kicsit visszamaradott, vidéki portástól, Gyula bácsitól kellett sunyiban beszerezni.
A „tájbeszédéről” is elhíresült öreg most is hűségesen olvasta kis kuckójában a sportot, miközben a kulcsokat osztogatta. Krisztián odasétált hozzá, majd kedvesen megszólította:
- Tiszteletem Gyula bácsi!
- Széjp napot Krisztijan! – üdvözölte széles mosollyal az öreg.
- Helyzet Gyula bátyám?
- Á, sááámmi! Oszt magával fijam?
- Lyukas órám van, gondoltam meglátogatom a kedvenc portásomat! – hízelgett a srác, hogy minél könnyebb dolga legyen. Gyula bácsinak láthatóan jól esett ez a közvetlenség.
- Jól tetted! – vágta rá az öreg.
- Aztán mit szól Gyula bátyám a szörnyűségekhez, amik történtek itt a napokban?
- Hát fijam mit szónák? Én csak egy pórtás vónák, teszem a dolgom, felveszem a kis lóvéjmat hó végin, oszt ennyi. Megmondom őszintéjn, nagyon szörnyű, hogy egy ilyen fijatal legényt, mint az a Kollárovics, így megölnek. Csak így. Há nem? – tárta szét kezeit az öreg.
- De, Gyula bátyám! – helyeselt Krisz.
- Na de monnya meg, há’ ki képes ilyenre?
- Ezt szeretném kideríteni…
- Hogy?
- Ja, semmi! – kapott észbe Krisztián. – A rendőrök nem idegesítik magát itt nap, mint nap?
- Mit foglalkozzak én vélük? Semmi közöm hozzájuk.
- Most is itt vannak?
- Ó, van há’ belülük mint a nyü!
- Komolyan? – vigyorgott kedvesen srác.
- Ajjaj! Vannak tán ötön is fönn! De most monnya meg! Hajojjon mán közelebb, nem akarok kijabálni! - hívta közelebb Krisztiánt.
- Igen?
- Ezek amolyan… Bunkók, vagy, hogy is monnyam meg má’! Nem? Ezek olyan ellenszenves smasszerok! Jól látom?
- Jól Gyula bátyám! Igazi köcsög mind! A Lendvait ismeri? A nagyfőnököt?
- Látásbú tudom kirő’ van szó!
- Na, hát az egy utolsó húgyagyú senkiházi idióta paraszt! Még ilyen buzerátort nem hordott a hátán a föld!
- Mi az a buzerátor? – kérdezte kíváncsian Gyula bácsi.
- Olyan, mint Lendvai! Egy köcsög!
- Olyan homokszexuális? – érdeklődött az öreg. Krisz ha nehezen is, de kibírta nevetés nélkül.
- Pontosan! – helyeselt – Állítólag az egyik kisrendőr a szeretője. Vele vannak „jóban”. – vigyorgott Krisz. Gyula bácsi szemei tágra nyíltak.
- Komolyan???
- Bizony ám! Sőt, ha igaz a pletyka, akkor… Á, ezt nem mondhatom el…
- De, monnya fijam! Érdekel, nem mondom én senkinek, esküszöm!
- Na jó, de köztünk maradjon! – figyelmeztette Krisz.
- A JójIsten a tanúm!
- Na jó! Állítólag ez a Lendvai tölti be a „hölgy szerepét” ebben a langyos kis kapcsolatban…
- Úgy érted… Úgy érted… - dadogott a portás.
- Úgy bizony! – bólogatott kaján  vigyorral Krisz – A nagyfőnök Lendvai szereti hátulról kapni a rúd szalámit…
- Az apja faszát az ilyennek-e! – hökkent meg Gyula bácsi.
- Lehet az is bejönne neki!
- Hogyan?
- Á, nem érdekes… Ne bántsuk szegény nyomozót. Szíve joga, hogy buzi legyen. – nevettek nagyot.
- Iszó valamit te gyerek? Van egy kis üdítőm.
- Köszönöm, elfogadom! – öntött magának a srác, majd kezdett a lényegre térni.
- Egésségire!
- Éjszaka is itt vannak a rendőrök? Mikor szabadul meg innen Gyula bácsi?
- Deeeeehogy! Éccaka egy lélek sincs itten, há’ én zárok! Meg a Marika! Tugggya, a takarító Marika!
- Persze! Tudom. Este levonulnak a hekusok is innen?
- Ó, há honne! Előttünk egy fél órával már mennek is! – Krisz megtudta az első legfontosabb dolgot.
- Lógnak mi? Tudja Gyula bácsi, én félek picit. Ugye éjszaka senki nem tud bejönni ide? Nyugtasson már meg!
- Mán hogy tunna? Be van zárva minden…
- És a riasztó is működik?
- Rijasztó? Az fijam nem jó mán hónapok óta!
- Neeeem? – játszotta meghökkent kis naiv diákot Krisz.
- Nem há’! Beszárt mán mikó! – közölte a kis öreg. Krisz számára minden információ rendelkezésre állt.
Sikerült kiszednie Gyula bácsiból minden szükséges dolgot, bár az öreg e tekintetben nem volt kihívás.
Még egy ideig elbeszélgettek kicsit Dettiről is, a srácnak jót tett jólelkű kis öreg beszéde, tanácsai.
Pár perccel később becsöngettek. Indulni kellett a következő órára.
Kézfogással otthagyta Krisz Gyula bácsit, majd széles vigyorral a száján elindult a terme felé.
Közben már meg is tervezte az éjszakáját. Utolsó óra után bezárkózik az egyik vécébe, majd csendben kivár, míg kialszanak az utolsó fények is az iskolában.
Ezek után útjára indul zseblámpájával a Keleti szárny felé, hogy megpróbáljon felkutatni valamit, bármit, amit a rendőrök eddig nem találtak meg a kémia laborban, ahol Kollárt megölték…

folyt.köv.