30.

Lendvai hangja még szinte el sem halkult, már is nyílni kezdett az ajtó.
Krisztián kitekeredett nyakkal feszülten tekintett a fotelből hátrafelé.
Ezúttal még az a két másodperc is rengetegnek bizonyult, amíg belépett az illető.
Krisz szemei kikerekedetek, szája tátva maradt a döbbenettől.
Hámori Laci lépett be az ajtón.
- Teee?! – akadt ki Krisztián egy pillanat alatt, majd felkelni készült a székből, de Lendvai ráparancsolt:
- Maradjon a seggén, hallja!
- Te voltál? – kapkodta a levegőt Krisz.
Hámori Laci sunyi tekintete félelmet is sugárzott egyben, hiszen nem lehetett biztos benne, hogy osztálytársa nem ugrik a torkának.
A kisrendőr bekísérte Lacit, majd leültették egy székre, tisztás távolságra Krisztiántól. A rendőr pedig becsukta maga mögött az ajtót, majd odakinn várakozott.
Klári sem tudott megszólalni a döbbenettől, csak csendes szemlélője volt innentől kezdve az eseményeknek.
Krisztián egy percre sem vette le tekintetét Laciról, megsemmisítő pillantása bárkit megijesztett volna, nemhogy az amúgy sem túl acélos idegrendszerű Hámorit.
Krisztián tisztában volt vele, hogy ezúttal Lendvai, Laci hathatós segítségével ugyan, de csatát készül nyerni ellene, ami könnyedén végzetes is lehet a számára.
Mire minden, és mindenki a „helyére” került, ismét a nyomozó vette át az irányítást:
- Gondolom, ismerik egymást... – vigyorgott elégedetten.
- Te patkány… - nézett Krisz továbbra is Lacira – Te utolsó szemét beszari kis patkány. – mondta csendesen, míg Laci lesütött szemekkel, vörös fejjel a kezeit tördelte.
- Hagyjuk ezt most! – figyelmeztetett Lendvai.
- Nem hagyjuk! – vágott vissza Krisztián, de csak jobban felhúzta ezzel a nyomozót:
- Fogd be a mocskos pofádat, különben a szart is kiverem belőled!
- Na gyere! Ne csak a pofád járjon, gyere te szemét! – provokálta kissé elhamarkodottan Lendvait, ám ekkor Klári megfogta a felkelni igyekvő fiú kezét, melytől kicsit lehiggadni látszott:
- Rosszul járnál, ha kezelésbe vennélek te kis taknyos! – reagált a nyomozó – De most foglalkozzunk azzal, amiért összegyűltünk itt ilyen szép számmal! – csapta össze tenyerét.
- Szóval, azon a bizonyos reggelen, amikor Kollárt megölték... – habozott, majd folytatta – Mi is történt pontosan, Laci? – nézett Hámorira.
Laci mély lélegzetet vett, majd felemelte a fejét. Minden szempár a remegő srácra szegeződött, még az eddig csendesen jegyzetelő Kovács Gabriella is felfigyelt a papírok mögül.
Ám a legnagyobb figyelemmel természetesen Krisz rendelkezett, aki tekintetével már többször is felnégyelte állítólagos barátját:
- Szo…szóval aznap reggel én… Én nagyon korán itt volt már, és…
- Mit jelent az, hogy korán? – vágott bele Lendvai.
- Olyan hat körül, ha jól emlékszem…
- Értem. Tehát a gyilkossággal egy időpontban lehetett ez? – vezetgetett Lendvai.
- Ez nevetséges! – kiáltott fel Krisztián – Minden egyes szó a szájába van adva!
- Kussolsz! – csitította – Te pedig folytasd már! – nézett szigorúan Lacira.
- Szóval láttam, ééén láttam Krisztiánt a kémia labornál idegesen sétálgatni, nézelődni, de ő nem vett észre engem…
- Hazudsz te féreg! Hogy láttál volna, amikor itt sem voltam akkor?
- Láttalak. Ne…ne…ne is tagadd, Krisz!
- Remeg a hangod is te szerencsétlen! Ki vett rá a hazugságra?
- Eeeeez így volt, te is tu…tudod! – remegett valóban Laci. Lendvai ezekben a percekben csak csendes szemlélője volt a történteknek. Egyre inkább forrni kezdett a levegő.
- Te beszari patkány! Ki vett rá, hogy hazudj?
- Í…így volt…
- Ki vett rá, hogy hazudj?! – torzult el a hangja is Krisztiánnak, miközben Laci már sírás közeli állapotba került.
- Elég legyen! – kiabált Lendvai is, de Krisz meg sem hallotta.
- Ki mondta, hogy hazudj te rohadt kis féreg?! – állt fel a székből lassan a srác.
- Kuss legyen!
- Mondd meg, ki volt baszd meg!!!
- Gabriella, bilincselje meg! – adta ki az utasítást a kényelmesen ülő nyomozó.
- Ezt nem teheti! – védekezett volna a fiú, miközben Kovács nyomozó az asztalt megkerülve bilinccsel a kezében elindult a fiú felé.
- Dehogynem! Majd benn elbeszélgetünk!
- Nem megyek sehova! – Krisz idegállapota már régen rossz volt, de nem tudta mit tegyen.
Aztán a következő pillanat nem várt fordulatot hozott:
Krisztán egy másodpercre Klárira nézett, akinek már a tekintetéből érezte, hogy valamit lépni fog. Valami meggondolatlant.
Máskor is volt már ilyen megérzése a lánnyal kapcsolatosan.
Krisztián csak hátrált az ajtó felé, miközben Kovács egyre közelebb ért a sráchoz.
Még mielőtt azonban egy ujjal is hozzáért volna Krisztiánhoz, Klári minden kockázatot vállalva felpattant a székből, és valósággal rávetette magát Kovács nyomozóra:
- Fuss, Krisz! Fuss!!! – kiabált, miközben Lendvai is felugrott volna az asztal mögül, ám ekkor Krisztián egy határozott és bivalyerős mozdulattal rárúgott az asztalra, melynek következtében a nyomozó hatalmasat esett hátrafelé.
Eközben a zajra feleszmélve az ajtóban álló egy szem rendőr nagy lendülettel kivágta volna az ajtót, ám Krisz fordulásból egy ugyanolyan erősségű löketet eresztett meg lábbal az ajtóra, ami így rendesen telibe találta a befelé igyekvő járőrt, aki szintén nagy fájdalmak közepette földre zuhant.
Krisztián ettől a pillanattól kezdve nem gondolkodott, hanem futott kifelé, ahogyan csak bírt.
Közben a nyomozónő is leszedte magáról Klárit, és Lendvai is lassan összekaparta magát a földről.
Önmagukhoz képest gyorsan a fiú után eredtek, de Krisztiánnal szemben nem tudták felvenni a versenyt futásban:
- Elkapni! Fogják meg! – üvöltött Lendvai, ám mire bárki is felismerte volna a szituációt, Krisz már a lépcsőn lefelé szedte a lábait a kijárat felé.
A többiek túl lassúak voltak Krisztiánhoz képest, így a fiú könnyedén tört utat magának a diáktársak között, míg végül nagy szerencsével ugyan de elérte a kaput.
Fortuna továbbra is vele volt, hiszen épphogy még fel tudott pattanni a suli előtt megálló buszra, ami rögvest el is indult.
Mire a nyomozók kiértek a kapun, Krisztián már úton volt valahova…
Hát éppen ez volt a baj. A valahova. De hova?
A zsúfolt buszon csak kapkodta a levegőt, és tudta, hogy ez nem megoldás.
A buszt gyorsan lekapcsolhatják, valamit tennie kell.
Eközben Lendvai és Kovács is autóba pattantak, és elindultak a busz után.
Közben a nyomozó riasztotta a város minden egyes járőrét.
Krisztiánra pokolian nehéz percek vártak, szinte egy egész város rendőrsége eredt a nyomába nagyon rövid időn belül…

folyt.köv.