Gyászba borulok

Gyászba borulok érted. Sírok, ha elpusztulsz majd, Világ!
Tenyeremben eltemetem arcomat, míg elmondok egy imát!
Tövissel szőtt szívedben csak gonosz démon a múzsa,
Mely úgy szárad majd lelkedben, mint sírodon a rózsa…

Fehérbe öltözök majd érted. Megünneplem pusztulásod, Világ!
Ha ezer sebből vérzel is, többé nem lesz, aki érted kiált!
Eltáncolom halálodat, átmulatok hónapokat, éveket,
Hogy miért ne tenném, Világ? Hát hozd fel néhány érvedet!

……………………………………………………………………

Csepp lennék a tengeredben.
Könnyeidből az egyik én akarok lenni!
S bár csalódtál az emberekben,
Képes voltál csókokat lehelni…

Csak út lennék a talpad alatt.
Fájdalmadból kivenném a részemet.
Ledöntenék minden falat,
Mi meggátolná léptedet!

………………………………………………………………………

Gyászba borulok értetek! Siratom az emberiség javát!
Látja ezt a NAGYVILÁG, s hullajtja már őszbe múló haját.
Elfelejtjük, kik vagyunk… Színházba illő hétköznapok sora,
Melyben elpusztulnak nagy színészek, egymás után sorba…
 
Fehérbe öltözöm értetek! Ünnep lesz, ha elhull majd a gyáva!
Én leszek egymagam! Megóv majd a Világ a két karjába zárva!
S ha bekebelez titeket, vége lesz... Majd újra tisztán látok!
Elkárhozott lelkek: Egy szál fekete rózsát leejtek majd rátok…