Csak úgy vagyok

Csak úgy vagyok.  
Egy árnyék a lámpafényben, a peronon sétálva.
Csak úgy vagyok.
Játékszer. De viharnak megyek kezeim széttárva!
Akkor majd nem csak "vagyok", de leszek is,
ha tomboló hurrikán kifújná szemem is,
ott leszek a hajón, és ott leszek a vízben,
ott leszek a szárazföldön, és majd kacsintok az égben,
hogy megtudjátok… VOLTAM!

Csak úgy leszek majd egyszer.
Mint kósza emlék, kit nem nevelt meg semmiféle törvény!
Csak úgy leszek majd egyszer.
Fájdalmas emlék, mit elragadott gyilkos örvény…
Akkor hamuvá válok, igen! Porrá lesz a csont,
s nyúl majd értem segítségül ezer véres csonk,
ott leszek a föld alatt, és lentről nézek rátok,
ott leszek én Istenem, s nem fog rajtam átok!
Akkor megtudjátok… VOLTAM!

…

Csak úgy voltam…
Valamikor száz évvel ezelőtt még láthattál a vonaton.
Csak úgy… voltam… (sóhajtva)
Akkor még együtt rágódtunk a sok gyönyörű mondaton.
Amikor már emlék vagyok, és nem is vágyom vissza,
nem mernék már megesküdni, hogy minden tettem tiszta…
Majd megbocsát az utókor, mert tudni fognak rólam,
tudni fogja mindenki, hogy valaha még VOLTAM!

És ha felismertek soraimban, mely sokszor bizony fáj,
Akkor megtudjátok mind… soha többé nem leszek már…