9.

A „nagybevásárlásból” visszaérkező Zoli elégedetten, boldog pillantásokkal vette elő szatyrából azt a négy vagy öt darab óriási pitét, melyet a reggeli előételének szánt.
- Te aztán rendesen bevásároltál. – mondta mosolyogva Attila.
- Ez még csak a kezdet! Kell pár süti, aztán jön az igazi reggeli.
- Akkor most csak nassolsz? – kérdezte a mai napig meglepődve a srác, holott már jól ismerte Zoli étkezési szokásait.
- Ja, úgy is mondhatjuk! – harapott bele földöntúli boldogsággal az almás pitébe. A tetejére szórt porcukor fehérre színezte Zoli bajszát.
- Látom, nagyon ízlik.
- Kérf? – érdeklődött teli szájjal, kicsit röfögve megint.
- Kösz most nem. Utána mit eszel?
- Tojáfrántottát!
- Nyeld már le azt a falatot, alig értem mit mondasz!
- Tojásrántottát. – nyelt nagyot – Hagymás, szalonnás tojásrántottát. Hét tojásból.
- Hétből? – lepődött meg Attila – Az neked elég lesz? Vagy strucctojásból csinálod? – incselkedett.
- Ez a te bajod. Fogalmad sincs, milyen egy jó kajálás.
- Dehogy nincs! Csak most más dolog foglalkoztat. Kaptál pillanatragasztót?
- Persze! – nyúlt a zsebébe – Tessék! – majd odadobta Attilának.
- Á, szuper! Akkor én most kiugrom, mindjárt jövök!
- Hova mész? Még nincs nyolc óra! Vagy nem az órákat akarod tekerni?
- De! Méghozzá mértani pontossággal fogom őket beállítani. Jössz?
- Miért ne? Ezt látnom kell nekem is!
- Hozd magaddal a kis privát pékségedet is! – nevetett Ati.
- Anyád!
Odasétáltak a kocsi melletti, első számú „iskolai órához”, mert ez tényleg az volt. Attila és Zoli is elég fiatalok voltak ahhoz, hogy még emlékeztek rá, amikor általános iskolában ilyeneken tanulták az óra használatát.
- És most? – érdeklődött Zoli.
- Most beállítom az órát. – mondta, majd a 12-es felé kezdte tekerni a mutatókat.
- Mit csinálsz? Még csak nyolc óra lesz! – értetlenkedett.
- Nyolc óra? Hát épp itt az ideje, hogy megálljon a mi kis óránk! – vigyorgott.
Ezután felnyitotta a kis ragasztós tubust, majd egy zsebkendő segítségével alaposan bekente a nagymutató belső felét.
A következő lépésben pedig a kismutatót hozzáragasztotta a nagyhoz, majd déli tizenkettőre állította az órát.
Ezt követően a négyzet alakú lapon is megkente a szükséges felületet, s így nem csak a két mutató volt rögzítve, hanem azok a laphoz is.
A mutatok között kifolyt kis ragasztót letörölgette, majd úgy hagyta.
Hátrébb lépett kettőt, majd elégedetten bámulta művét.
Zoli kikerekedett szemekkel nézett hol az órára, hol Attilára. Még a falat is megállt a szájában.
- Te, ez az óra megállt. – állapította meg.
- Meg bizony. – vigyorgott Ati.
- És most akkor mi lesz?
- Mivel?
- Hát az órával!
- Nem tudom. Talán cserélj benne elemet. – nevetett fel, majd elindult az irodakonténer felé.
- Most meg hová mész? – érdeklődött Zoli.
- Megállítom a hátsót is! Így nem kell állandóan tekergetni.
- Te, nem lesz ebből gáz? – ijedt meg egy pillanatra.
- Mit választasz? Tekergeted ezt a szart, vagy bevállalunk egy kis lecseszést, hogy tönkretettük ezeket a megalázó kis szutykokat?
- Ó, még azt a pár ezer forintot is bevállalom mínuszba, de én nem fogok két evés közt rohangálni!
- Na, látod? Ez a beszéd! Mindjárt megyek én is. – mondta.
Úgy is lett. Miután a hátsó órát is „beállította”, visszatért a lakókocsiba.
- Öcsém, ha ezt a Matyi meglátja, tuti kinő a haja a kopasz köcsögnek! – nevetett Zotya.
- Az biztos!
- Tudod már, mivel fogod magyarázni?
- Majd kitalálom. Az őrnaplóba beírták az órákat?
- Ja! Most láttam. Átadás-átvétel tárgyát képezi a két csekkoló óra.
- Az eseményekhez meg beírjuk, hogy rejtélyes módon délben megálltak az órák! – röhögött Attila.
- Ja, elmentek ebédelni! – folytatta természetesen a kaja irányába a dolgot Zoli.
- Majd kiderül, mit szól a marhája. – vigyorgott gúnyosan a srác.
- Na most eszel rántottát, vagy nem eszel? – tárta szét karját Zoli.
- Eszem haver. Csinálj vagy néggyel többet, legalább túl leszek a reggelin.
- Ez az én haverom! – nevetett fel. – Az én adagom, plusz négy tojás, és kész a reggeli. Szalonnát hozzá főnök úr?
- Zsíros?
- Húsos! Fasza császárszalonna! – büszkélkedett.
- Nem bánom, jöhet! – bólogatott Attila.
A velős beszélgetés természetesen a reggeli készítése alatt sem maradt el.
Zoli újból előhozakodott egy korábbi témával:
- Képzeld, tegnap megint voltam egy csajnál. Ez új volt, ennél még nem jártam.
- És milyen volt? – érdeklődött Attila. Ez aztán rendesen meglepte barátját, nem erre számított.
- Hát… Nem volt rossz, de volt már jobb is. Talán azért volt fura, mert nála most voltam először. A többi egy idő után már unalmassá válik. És még csak nem is kért sokat a kiscsaj.
- Pazar. De azért nem panaszkodhatsz.
- Nem, valóban nem. Figyelj, én nem akarlak piszkálni, de nem gondolkodtál el rajta?
- Micsodán? – ráncolta szemöldökét Attila.
- Hát azon, hogy kipróbáld. Semmi kötődés, semmi érzelem, csak szex. Na?
- Az igazság az, hogy amennyire kiakadtam mikor először felhoztad hetekkel ezelőtt, most olyannyira elkezdtem egy bizonyos szinten érdeklődni a dolog iránt. – vallotta be.
- És mit jelent ez a „bizonyos szint?”
- Tényleg érdekel?
- Nagyon is! – vágta rá.
- Ám legyen! – mondta Attila, majd velős beszélgetés vette kezdetét. 

folyt.köv.