10.

Zoli és Attila szinte egész nap ki sem mozdultak a lakókocsiból. Amikor épp nem beszélgettek, filmet néztek, vagy ettek.
Attila nagy érdeklődést mutatott nagydarab barátja örömlányokkal történt dolgai iránt.
Már majdnem este fél tizenegy volt, de ők még mindig a témáról csevegtek. Legfőképpen Attila:
- Hány ilyen lánnyal volt dolgod eddig?
- A tegnapi volt azt hiszem a hatodik.
- És a többi öt előtte? Van, akikhez visszajársz?
- Igen, egész pontosan kettőhöz. A maradék háromból az egyik nem jött be, a másik kettő pedig felhagyott a kurválkodással. Legnagyobb bánatomra.
- És milyen volt az első?
- Többet fizettem neki, mert három órát kértem. Szerettem volna előtte beszélgetni kicsit, inni egy kis pezsgőt, feloldódni érted?
- Persze! És aztán? – kérdezte feszült figyelemmel Attila.
- Utána szexeltünk. Nem voltam nagy szám, éreztem, de rendes volt a csaj. Amíg le nem telt az idő, addig kedvesen foglalkozott velem, és a második próbálkozás már egészen jól sikerül.
- Második?
- Igen! Tudod, ezek úgy hirdetik, hogy egy óra, két próbálkozási lehetőség, vagy két óra szintén két próba, meg ilyenek. A lehetőségek száma nem korlátozott. Mindent megkaphatsz, amit csak akarsz, ha van egy kis pénzed.
- És te mit szoktál igénybe venni?
- Nézd, én nem vagyok perverz. Nem akarom, hogy korbáccsal üssenek, vagy ilyenek. És kéményseprésre sem vágyom, ha érted mire gondolok…
- Értem…
- Én csak szeretnék két kellemes órát ott tölteni. Szex, majd lefürdök. Iszunk egy kis pezsgőt, majd újabb szex, aztán ha van idő megint fürdés, ha nincs, akkor kotródok haza. A csajok is jobban rajonganak az olyan faszikért, akik nem akarják, hogy ostornyelet dugjanak a seggükbe.
- Na jó, ebbe ne menjünk bele! – vonult fedezékbe Attila.
- Nézd haver, vegyük a testi és lelki dolgokat. Te jelenleg lelkileg nem vagy a toppon, mert bár próbálod titkolni, szereted a volt csajodat nemde?
- Minek tagadjam? Így van. – bólogatott lesütött szemekkel, mintha ezt szégyellnie kéne.
- Nyugi, előttem nem kell ezen parázni! Szóval te nem nagyon tudnál még új kapcsolatba kezdeni, de azért a testi kontaktus csak hiányzik, nem?
- Hát… Megvagyok nélküle…
- Persze, mert az amerikai csajod mindig kéznél van, a szó legszorosabb értelmében. – nevette el magát.
- Hagyjuk ezt. Mondom, hogy megvagyok nélküle. – füllentett továbbra is.
- Hiába nézel hülyének. Ismerlek már. A volt csajodnál csak egy dologra vágysz jobban, és az a szex! Szex érzelmek nélkül. Semmi hűség, csak az egyszerűség.
- Belém akarod beszélni?
- Nem kell beléd beszélni. – mondta halkan – Haver, csak próbáld ki! Hidd el, megvan ennek is a maga kis varázsa. Úgy kényeztetnek, ahogyan csak akarod. Jó, perkálni kell, de a pénzedért cserébe talán minden álmodat valóra váltják. Érdemes kipróbálni, nem mondok hülyeséget elhiheted! – mondta meggyőzően.
- Hát… Én nem is tudom… - vakarta tanácstalanul a fejét.
- Mit veszíthetsz? Ha nem jön be, akkor annyi. Egyszer kipróbáltad, és kész.
- Ez is igaz. Biztos zavarban lennék az elsőnél, azt sem tudnám, mit tegyek…
- Nem kell olyan nagy feneket keríteni ennek, csak azt csinálod, amit úgy egyébként mindenki más tud. Csak mivel esetedben szükségállapotok vannak, te fizetsz érte egy keveset.
- Azért nem olyan keveset ám…
- Ugyan! Ezt a pénzt elvernéd szórakozásra, üzemanyagra, ruhát vennél, meg ilyenek. Ebben a hónapban ezt kihagyod, hogy kipróbálj valami újdonságot! Na, mit szólsz?
- Azt, hogy jött valaki! – pattant fel Attila.
Az autó fénye elég erősen bevilágított, amint ráfordult a kapura.
Ekkor már Zoli is felugrott a maga módján, majd kiléptek a lakókocsiból.
Gyorsan kiderült számukra, hogy látogatójuk nem más, mint Mátyás úr.
Az éjszakai ellenőr, aki felszereltette az órákat. Most pedig minden bizonnyal azért jött, hogy ellenőrizze azokat.
A főnök még ült egy darabig az autóban, a telefonján beszélt, míg Attila és Zoli a kapuban álltak és várták.
- Azt hiszem, kinéz egy seggberúgás. – mondta halkan Zoli.
- Kíváncsi vagyok, milyen pofát vág majd, ha észreveszi az órákat…
- Ne is mondd!
- Csönd legyen, már jön! – figyelmeztetett Attila.
A kövér, lassú mozgású kopaszodó ellenőr lassan a srácokhoz sétált.
- Jó estét, uraim! – üdvözölte őket mély hangon.
- Tiszteletem, Mátyás úr! – köszönt Zoli.
- Jó estét, főnök! – vigyorgott Attila.
- Esemény?
- Semmi. – mondták szinte egyszerre.
- Az előző szolgálat átadta az új információkat?
- Maradéktalanul, főnök! – büszkélkedett Attila.
- Naplót kihozzam, Mátyás úr? – érdeklődött Zoli.
- Nem, majd mindjárt bemegyek. Előbb a csekkolókat szeretném ellenőrizni. Attila kísérjen el! Zoltán maga meg maradjon itt addig!
- Rendben van! – húzta ki magát Zoli, miközben Attila, és az ellenőr elindultak az órákhoz…

folyt.köv.