11.

 Mindössze néhány lépést kellett megtenni a lakókocsitól az oszlopig, amelyre az első óra fel volt szögelve.
Kis ijedtség is bejátszott Attilánál, de ezt az apró kellemetlenséget legyőzte a kíváncsiság, hogy mit szól a főnök, ha észleli a szívatást.
- Még tizenegy óra sincs, miért van ez éjfélnél? – lepődött meg.
- A helyzet az, hogy…
- Várjon! – csitította – Majd én visszapörgetem! – mondta, majd a mutatók felé nyúlt.
Attila már összeszorította fogait, nehogy idő előtt nagy röhögésben törjön ki.
Amint megérintette a mutatókat, szerette volna a megfelelő helyre állítani őket, de nem sikerült.
A mutatók makacsul „ragaszkodtak” a tizenketteshez.
Mátyás hiába próbálkozott a körmével is megpiszkálni, nem jött össze.
Közben persze Attila egy halk kis nevetést eresztett meg, és ekkor az ellenőr is kezdett megvilágosodni. Rájött, hogy ezúttal hülyét csináltak belőle.
- Mi a fene van ezzel? Mit műveltek? – mérgelődött.
- Az a helyzet főnök, hogy megállt az órája. Mind a kettő. – incselkedett.
- Maga most szórakozik velem? – ráncolta szemöldökét mérgében.
- Eszemben sincs, főnök. Csak tudja… Ez egy analóg óra tizenkettőig, és én csak a digitálist ismerem.
- Mi a szarról magyaráz itt nekem?! – emelte a hangját.
- Nézze, ezen nem tudom beállítani az este huszonhárom órát. Így jobbnak láttam, ha lefixálom délnél. Az egy nagyon karakteres időpont. – mosolygott.
- A levonásuk is nagyon karakteres lesz, ezt megígérhetem!
- Ugyan, miért nem lehet ezt elfelejteni? – próbálkozott.
- Még, hogy elfelejteni? Mit képzel? – vörösödött a feje még jobban.
- Nézze főnök, ha csekkolókat akar felszerelni, ám legyen. De ne tegyen minket nevetségessé ezekkel az ötven forintos szarokkal, amiket a papírboltban vettek! És azt hiszem, ezt mindannyiunk nevében mondhatom.
- Valóban?
- Valóban.
- Akkor ez esetben mindenkit sújtani fog a büntetés.
- Erről talán a Csuka Petit is meg kellene kérdezni. Elvégre ő a mi főnökünk…
- Nem kell aggódniuk, mindenki tudni fog róla, akinek kell. – vigyorgott erőltetetten, majd mérgesen elindult a lakókocsihoz.
Kivágta az ajtót, majd a kinn álló Zolira nézett.
- Zoltán!
- Tessék, Mátyás úr!
- A Komlós ragasztotta le az órákat?
- Nem. – mondta határozottan – Nem ő volt.
- Tessék? – döbbent meg az ellenőr. – Ezt, hogy érti? Akkor ki volt?
- A közvélemény, Mátyás úr. Az itteni szolgálat együttes véleménye. – húzta ki magát.
- Ám legyen! – törődött bele Mátyás. – De ezt nem ússzák meg egy kis fejmosással, ezt garantálom! – mondta dühösen, majd kiviharzott.
Bepattant az autójába, majd eltűnt a vasút túlsó oldalán.
Az őrök csendben álltak egymás mellett, majd pár perc várakozás után Zoli halkan, félénken szólalt meg:
- A… Ati.
- Na?
- Most már… Már lehet egy jót röhögni? – nézett rá könyörögve, de Attila nem tudott válaszolni.
A következő pillanatban olyan hangos nevetésben törtek ki, hogy még a bakterházból is kinézett az éjszakás sorompókezelő.
- Láttad milyen pofát vágott a hülye? – kérdezte vihogva Ati.
- Láttam hát! „Megállt az óra főnök úr!” Cseréljen benne elemet, bassza meg! – röhögött továbbra is.
- Hát ez iszonyatosan nagy volt! Beszarás. A nagy nevetésre megéheztem. – vonult be könnyes szemeit törölgetve Zoli.
- Már éppen kezdtem aggódni érted. – válaszolt Attila, majd beültek a lakókocsiba.
Zoli elővette a pörköltet a hűtőből, majd egy tekintélyes adagot szedett magának.
Kollegája is helyet foglalt, majd elgondolkodva bambult ki a sötét utca irányába.
- Mi van te srác? – érdeklődött Zoli.
- Elgondolkodtam.
- Min?
- A volt kapcsolatomon.
- Ó, értem. Nézd, nem tudom, mit mondhat…
- Csigavér! – mosolygott – Nem siránkozni akarok itt neked.
- Akkor jó. – fújt egyet Zoli – Megkönnyebbültem.
- Tudod, sokszor eszembe jutnak azok az esték. Azok az utolsó, monoton esték, amikor már levegőben volt a szakítás. Fekszünk az ágyon, én kapcsolgatom a tévét, miközben ő újságot olvas, vagy lakkozza a körmeit. És mindeközben egyetlen szót sem szólunk egymáshoz. Ez rohadt egy érzés ám. Aztán átadom neki a távirányítót, hogy kapcsolgathasson, míg el nem alszom…
- Mit akarsz ezzel mondani?
- Azt, hogy benne vagyok! – nézett rá komolyan.
- Miben?
- Hozz össze az egyik lánnyal! Ki szeretném próbálni…

folyt.köv.