9.

 A másnap reggel természetesen nagy kínok közepette érte a társaságot.
Már a látvány is önmagáért beszélt, nagy szerencséjükre nem kaptak ellenőrzést.
Ha pedig valaki mégis „kicsámpázott” volna a telephelyre, nagy valószínűséggel mindenkit kirúgtak volna azonnali hatállyal.
Ehelyett, mint egy tájkép háború után, úgy festett a lakókocsi és környéke.
Attila lábai kilógtak a vezető felőli ablakon, miközben felsőteste az anyósülésen szunyókált.
Papa továbbra is a bokrot részesítette előnyben, míg Gyökér Laci az egyik széken aludt a lakókocsiban, miközben feje a kiszáradt mosogatóba lógott.
Zoli a földön ülve horkolt úgy, hogy bárki joggal hihette volna, barnamedve van a közelben.
Egyedül Imrének maradt még annyi „lélekjelenléte”, hogy este eljutott a fekvőhelyig.
Hat óra tájt azonban ébredezni kezdett a társaság.
Az első, aki magához tért keltette a másodikat, és így tovább.
Az utolsó két delikvens Papa, és Attila volt.
Zoli a kocsinál próbált életet lehelni barátjába, míg a másik kettő az öreget akarta összekaparni a bokor tövéből.
- A francba… - fogta fejét Attila, miközben felült. – Mennyi az idő?
- Ideje összeszedni magunkat, mielőtt bárki megjelenne. – válaszolta Zoli begyógyult szemekkel.
- Kibaszottul hasogat a fejem haver… - fogta kobakját Ati, miközben nem kis bravúrral ki tudott mászni a kocsiból.
- Nem csak neked öregem, mindenkinek. – mutatott Imrére és Lacira, akik kétségbeesetten próbálták felkelteni öreg kollegájukat.
- Te, nem lehet, hogy a fater feldobta a pacskert? – néztek egymásra ijedten.
- Dehogy! Hülyék vagytok! – lépett közbe Attila, majd jó erősen elkezdte rázni az öreget:
- Papa! Hé, Papa! Ébresztő öreg, mindjárt megy a vonatod!
- Semmit nem reagál? – érdeklődtek a háttérből.
- De, kicsit mintha mozgolódna már! – állapította meg Attila.
- Várj, ez majd segít! – kiabált Zoli a háttérből, majd a következő pillanatban nem akármilyen produkciónak lehettek szemtanúi a srácok:
Az öreg éppen kinyitotta volna szemeit, amikor Zoli a legnagyobb lábasból hideg vízzel akarta leönteni nagy hévvel, ám a lendülettől kicsúszott a kezéből a lábas, ami elemi erővel verte homlokon az öreget, aki az ütéstől – akarata ellenére – újra visszafeküdt a bokorba.
- Mit művelsz te barom? – teremtette le mérgesen Attila.
- Most aztán tényleg meghalt! – hisztizett kislány módjára Imre, míg Laci szótlanul szemlélte az eseményeket.
- A fenébe! – akadt ki Zoli – Kicsúszott a kezemből ez a szar…
- Gratulálok te ökör! – kiabált Attila továbbra is – Már éppen kezdett magához térni, erre fejbe baszod a lábassal?
- De én csak segíteni akartam!
- Így?! – kelt ki magából. – Most mihez kezdjek vele? – mérgelődött.
- Papa! Papa, ébredj! – keltegette kétségbeesetten Zoli is.
Pár perc múlva már újra pislákolni kezdett az öreg, de tekintélyes méretű púp nőtt a homlokára. Zavaros tekintetéből látszott, hogy nem heverte ki az estét, és az iménti „repülő csészealj” sem tett túl jót egészségi állapotának:
- Máris vége van a bulinak? – érdeklődött az öreg.
- Csúnya K.O.-t kaptál fater! Minden oké? – érdeklődött Attila.
- Merre van a buli srácok? – kérdezte továbbra is.
- Szerintem hagyjuk még egy kicsit pihenni. Van még fazék? – röhögtek a háttérből a többiek.
- Mondj már valami értelmeset öreg! – kérlelték a srácok.
- Mi az utolsó emléked? – kérdezte Ati.
- Én nem is tudom. Hol vagyok? Miért fáj így a fejem? És mit keres itt ez a fazék? – jöttek a kérdések sorban.
Hosszú időbe telt, mire nagyjából helyreállt a rend, ám végül az öreget is sikeresen felültették a vonatra, és a piás üvegeket is eltüntették a portáról.
Egyedül a fejfájás, és a gyomorégés nem akart múlni, de ez már a kisebbik baj volt.
Attila és Imre felvették a szolgálatot, míg a többiek ellenőrizték a hátsó részt.
Alig egy óra elteltével nagy felháborodva érkezett meg előre Zoli, és Gyökér:
- A kurva életbe! – kiabáltak.
- Mit üvöltöztök? Szétszakad a fejem így is! – szólt rájuk Ati.
- Éjszaka valakik kirámolták azt a romos épületet! Kibontották a vas ablakkereteket, és mindent, ami fém! – borult ki Zoli.
- Ugye megmondtam! Ugye? – pattant fel Attila – Ugattam, hogy valaki van ott hátul!
- Most már mindegy, úgysem tehetünk semmit! – szólt közbe Gyökér.
- Hű, de nyugodt vagy! – bólogatott Imre – Pedig az a te portád, a te területed! Este pedig egy percet sem töltöttél ott!
- Most ki akarsz oktatni? – kapta fel a vizet.
- Én nem, de ha ez kiderül, vissza fogják keresni mikor történt, és akkor mind bukunk! Tudod jól, hogy tilos itt lenned éjszakára!
- Na persze, de holt részegen fetrengeni ötünknek az nem tilos mi? – vágott vissza.
- Ugyan már! Tudod jól, mi a szabályzat!
- Hol tanultad ezt a sok szarságot?
- A vagyonőr akadémián!
- Akadémia az édes anyád picsája te hülye! – röhögtek nagyokat immár.
- Csigavér gyerekek! – nyugtatgatott Attila. – Már tényleg mindegy. Javaslom, hogy tekintsük meg nem történtnek az ügyet. Ha mákunk van, nem foglalkoznak vele a nagy górék, és kész. Majd kitalálunk rá valamit. – jött az ötlet Atitól, és ezzel tényleg abba is maradt az ügy egy időre.
Gyökér Laci hazament, csak Zoli maradt még ott egy ideig, így beszélgettek hárman tovább.
Természetesen a kényesebb témák nem kerülték a társaságot, és Attila is kénytelen volt színt vallani, amikor előző napjáról faggatták.

folyt.köv.