Holnaptól

Készülök a napunkra. Elviszlek magammal, hol csak te leszel s én,
Odamegyünk, hol nincsen szabály, s mi leszünk a dolgok tetején.
Holnap elmegyünk a helyre, és kicsit feledjük a rosszat,
Nem lesz más csak MI, és minden, ami izgalomba hozhat.

Holnaptól csak Neked gyógyulok, más lesz minden, ígérem,
Ha felkel majd a nap csak Neked, majd megváltozik ittlétem!
Holnap megtanulok beszélni, és a fejemben is rend lesz már,
Ha újra kél a nap csak Neked, én leszek ki reád vár!

Holnaptól majd rendbe jövök, és a kezem sem fog remegni,
Fejet hajtok Neked meglásd, csatáimban Érted fogok elesni.
Még megmaradó szép szavaim Neked adom mindet,
Ez tiszta szívből jön belőlem, nem kell hozzá ihlet…

Hazamegyek holnap. Eldobom a ruhákat, és rálépek az útra,
Meglátlak, és sírok! Enyém lesz a világ veled, ha megölellek újra.
Hanyag lesz a mozdulat, mellyel eldobom majd bánatom,
De nem fáj többé semmi sem, jöhet bármi vállalom!

Holnaptól majd helyrejövök. Nem lesz többé pusztítás,
Csak egy valami kellhet tőled: örökké a buzdítás!
Zsebre vágott kézzel én majd bejárom az utcákat,
Ott leszek, hol megbeszéltük, a csillag alatt megvárlak.

Holnaptól majd fogom cuccom, összedobok minden ruhát,
Holnaptól én hazamegyek, hol vár a LÁNY, és vár a barát!
Velem van a világ is, és velem van, kit nem ismerek tán,
Mindig velem MINDENKI, a család, a barát, és velem van a LÁNY…