5.

 A következő napi szolgálat viharos sebességgel érkezett.
Attila természetesen negyedórás késéssel érkezett meg, Gyökér Laci és Papa már rég nem voltak ott.
Egyedül Zoli ült a lakókocsiban az asztalnál, miközben búskomoran almát eszegetett.
Kollegája két nagy szatyorral lépett be, ami telis tele volt mindenféle illatszerrel, hajzselével és egyéb „csajozós” kellékekkel.
A másikban pedig hófehér ing, világoskék farmernadrág, vékony bőrkabát.
Zoli egy pillantást vetett a szatyrok tartalmára, de egyelőre nem volt ideje kérdezni:
- Szia haver! – üdvözölte kitörő örömmel Zolit. – Jó étvágyat!
- Kösz – mondta egykedvűen.
- Mi az ábra? Reggelizel?
- Aha. Csak úgy óvatosan.
- Elég jól megy ez a fogyókúra, büszke vagyok ám rád! Olyan karcsú vagy, mint Claudia Schiffer – viccelődött, és ezen most Zoli is elmosolyodott.
- Kösz, igyekszem.
- Mennyit adtál le eddig?
- Majdnem nyolc kilót. Azért, az nem rossz.
- Nem ám! – ismerte el. – És jól bírod?
- Inkább úgy fogalmaznék, hogy kezdek átállni. De nagyon nehéz – harapott bele nagy élvezettel az almába.
- Elhiszem haver. De azért egy kis húst is eszel néha?
- Néha egy kis csirkemellet. Az állítólag belefér.
- Ja, én is úgy hallottam. Az a csávó is ezt mondja a tévében, hogy is hívják?
- Melyik?
- Amelyiknek a felesége is ilyen tornász, vagy micsoda…
- Ja, a Norbi! – vágta rá Zoli.
- Azaz! – nevettek jót.
- Vettem pár dvd-t, most azokra „gyúrok.”
- Jól van haver – mondta, majd kezdett rátérni a lényegre – Figyelj csak, lenne egy kérésem hozzád.
- Majd nekem is, de kezd te – mondta.
- Lenne ma egy kis dolgom délután. El kéne szaladnom egy pár órára, de itt leszek a közelben.
- Basszus, az gáz! – kapta fel a fejét.
- Miért? Félsz egyedül, vagy mi? – mosolygott Ati.
- Dehogyis te barom! – förmedt rá – Csak nem tudom, mit mondjak, ha kijön valaki.
- Mondd azt, hogy kiugrottam kajáért, vagy valami. Neked nem lesz ebből bajod, de ha mégis, akkor viszem a balhét – győzködte Zolit, pedig tudta, hogy úgyis el lesz intézve az ügy.
- Szabad tudnom, hova mész? – jött a kényelmetlen kérdés.
- Találkozom egy haverommal.
- Egy haveroddal?
- Egy haverommal – mondta.
Ekkor Zoli óvatosan belenézett a szatyrokba, majd félretolta az almáját.
Kérdőn nézett Attilára, aki eközben élvezettel gyújtott rá cigarettájára.
- Régi haver? – jött az újabb kérdés.
- Elég régi.
- Aha.
- És mit fogtok csinálni?
- Dumálunk, eszünk egy hamburgert, meg ilyenek.
- És miért nem hívod ide? A hátsó konténernél is nyugodtan tudnátok dumálni, és akkor nincs min idegeskedni – kezdte bekeríteni barátját.
- Na persze, de nem akarom erre a helyre hozni, érted? – védekezett.
- És hajat is fogsz zselézni a haverodnak, meg át is öltözöl? – vigyorgott.
- Nem hinném, miért tenném? – csodálkozott.
- Csak, mert a szatyrod tele van ilyen buzis cuccokkal.
- Buzis dolog az ing meg a hajzselé? – kérdezett vissza kissé sértődötten.
- Meddig akarsz még hülyíteni?
- Tessék? – kerekedtek ki a szemei.
- A haverod hosszú szőke hajjal, és baszott nagy szilikon csöcsökkel rendelkezik?
- Mi van? – grimaszolt. 
- Ugyan Ati! – legyintett – Ismerlek már, mint a rossz pénzt! – nevetett fel.
- Énnn… Nem értelek…
- Te randizni mész öcsém! Csajozni fogsz drága barátom! – csapta össze tenyerét.
- Ugyan már, honnan veszed? – próbálkozott még, de minden hiába.
- Hajzselé, parfüm, bőrkabát, farmernadrág – sorolta – Ha jobban szétnéznék, biztosan lenne még óvszer is abba a szatyorba!
- És ettől már biztos, hogy dugni megyek, vagy mi? – pöckölte el a cigarettáját fél mosollyal.
- Hogy hívják?
- Ahogy mindenki mást: Gyere ide! – viccelődött, de Zoli most nem „vette” a tréfát.
- Mi a neve? – kérdezte másképpen.
- Jóska.
- Anyád!
- Anyám nem Jóska.
- Hogy hívják a pipit, akivel találkozol te ökör? – nevetett fel Zoli.
Attila jobbnak látta, ha abbahagyja ezt a titkolózást:
- Angéla – bökte oda.
- Szép neve van a haverodnak. Ki ő?
- Egy lány, aki szimpatikus, csinos, és esze is van.
- Túlságosan is fényezed. Csak nem kurva?
- Dehogyis! – pattant fel dühösen – Hova gondolsz?
- Csak úgy kérdeztem – mondta – És hol ismerted meg?
- Egy áruházban.
- És mi történt?
- Előttem állt a kasszánál, és nagyon megtetszett. Lelestem a hitelkártyájáról a nevet, majd kifelé menet megszólítottam. Telefonszámot cseréltünk, felhívtam, randit kértem, és igent mondott. Ennyi az egész – hazudott folyamatosan, de hitelesen.
- Van benned bátorság te ravasz tróger – röhögött – Lelesed a nevét, és megszólítod. Irigyellek a csajozós módszereid miatt, egyszer nekem is segíthetnél, ha úgy alakul – komolyodott el a mondat végére.
- Most már tudod. Ezért szeretnék kicsit lelépni délután, de persze ha valami gáz van, azonnal hívj fel, és megoldjuk!
- Ugyan, mi történhetne itt? – legyintett – Menj csak, érezd jól magad, de estig érj azért vissza!
- Mindenképpen. És köszönöm, haver – paskolta meg a vállát.
- Van mit.
- De most mesélj, mit akartál kérni, vagy kérdezni? – tért vissza a témára.
- Ó, hagyd! Most nem fontos, de a napokban visszatérünk rá mindenképpen – tett le a dologról, majd általános dolgokról kezdtek cseverészni.
Szép lassan eltelt a délelőtt, és a kiadós ebéd után Attila nagyon gondosan felkészült a délutánra. Hajzselé, parfüm, ing, és farmer.
Majd valamivel kettő óra után elindult, hogy végre találkozzon Angélával…

folyt.köv.