ÁLMOT LÁTTAM

Álmot láttam újra. Álmot, mi valóság volt egyszer.
Féltem majdnem mindenkitől, míg ágyam volt a tetthely...

Még most is tudom, ma is érzem kezemben a tűket,
A csőben csorgó életet, nyakamban a csengettyűket,
S bár sokáig csak „voltam”, de az ígérethez híven
Szerettelek akkor is, mikor megszakadt a szívem…

Míg mozdulatlan mivoltomban társam volt a fájdalom,
Sosem hagyott pihenni, így jól tudtam, nem álmodom.
Ám nem jött senki „kaszával”, és nem ért el a végzet,
Mert új eséllyel mellkasomban „tikk-takk-kol” az élet...