Cím: Véget ért kezdet Szerző: Baggio011 - Bazsó Gábor (09-01-2010 @ 06:59 pm)
: VÉGET ÉRT KEZDET:
Ó, Ti csak járkáltok a fejembe, De a szívem jobban fáj, Csak lennétek most helyembe, És értenétek már, Hogy a lámpák alatt szerelem, Bennünk földöntúli érzés, Veled leélem az életem, Ez nem is lehet kérdés (?)
S látod-látod? Mégis ez lett, Véget ért a csodás kezdet, Nem volt elég sebzett vad Kit eltalált a magány, Minden „miért” újabb talány, Sosem leszek már a vállad, Teszek rá, ha sírni látlak, Elsétálok csendben halkan, Zokogásod meg se halljam Vigasztaljon hiú ábránd, Mely összetör, ha sosem látnád Szemében a bánatot, Mit dicső múltam rád hagyott, Hisz
Oly rég történt már… Mikor szürke reggel Csipás szemmel A sorompónál álltam A gyorsvonatra vártam S néztem csak a lányra, Ki szerelvényre várva Órát lesett rendületlen, Míg én fiatalos lendületben Közelítek gondolatban, Ott vagyok a mondatokban Kérlelve a választ, Míg a halál el nem választ…
S megint Óóó! Jut eszembe, A válasz ott a noteszbe, Hogy szívem érted dobog-kopog, Tudom, hogy ez nem nagy dolog Mégis látom, mégis érzem, Eltemet a veszteségem A szépet is csak hallomásból ismerem, Adj szerelmet, kérlek… Adj szerelmet, Istenem!
(141 szó a szövegben) (969 olvasás)
|