9.

 A férfi szótlanul álldogált a régi raktárépület hátsó bejáratánál.
Fekete pólója majd szétszakadt izmos felsőtestén, miközben már sokadik cigarettáját gyújtotta meg.
Óvatosan végigsimította hosszú, szintén sötét színű szakállát, miközben kopasz fejéről lecsorgott néhány izzadtságcsepp, mintha ideges lenne.
Pedig cseppet sem volt az. Nyugodtan szívta cigarettáját, miközben várta az eddig még ismeretlen személyeket.
Kezén a tetoválás sem kecsegtetett semmi jóval, a következő felirat volt látható rajta: 

„Csak Isten előtt felelek a tetteimért!”

A naivabb emberek kis túlzással azt is hihették volna, hogy egy túlbuzgó hívőről van szó, ám kicsit sem bizalomgerjesztő külseje valami egészen másról árulkodott.
Ráadásul mit kereshet egy ilyen fazon a kora esti órákban egy elhagyatott raktárnál?
A válasz gyorsan jött.
A második férfi is megérkezett a helyszínre, és szinte azonnal megismerték egymást korábban ott várakozó társával.
A rézbőrű fonott hajú férfi rögtön elérkezettnek látta az időt a csevegésre:
- Szevasz haver! – üdvözölte kitörő örömmel a másikat, aki láthatóan nem rajongott az efféle megnyilvánulásért, és csak a fejét biccentve „válaszolt” a másiknak.
- Rohadt meleg van, nem? Egyáltalán mi a szart keresünk itt, he? – folytatta.
Cseppet sem izgatta, hogy tetovált társa nem éppen bőbeszédű.
- A múltkori meló után nem sokat hagytak minket pihenni – köpött a földre – Csak tudnám, ki adja a melót? Semmi kedvem megint sittre kerülni. Nem bírom én az ilyet, haver! Én mondom neked, valami bűzlik itt! Neked mi a véleményed? – kérdezte, de válasz ezúttal sem érkezett. A férfi elégedetten fújta a füstöt, de újonnan érkezett társa nem adta fel. A tetoválásra nézett, majd továbbra is folytatta:
- Mi a neved haver? És mit jelent ez a felirat? – erősködött, majd a másik megunván a dolgot karcos hangján megszólalt:
- Lavina.
- Mi van? – rázta vigyorogva fejét.
- Szólíts Lavinának – dobta el a cigit.
- Szép név – bólogatott – És mit jelent a tetkód?
- Azt, ami oda van írva – válaszolt egyhangúan.
- Miért varrattad oda? – tartott ki.
- Sok embert megöltem már.
- Nagy vagy haver! – ujjongott – És miért ölted meg őket?
- Mert nem állt be a pofájuk – nézett szigorúan a másikra.
- É… Értem. Az én nevem…
- Lepcses – vágta rá Lavina.
- Hogy?
- Kezdjük elölről: Nem vagyok a haverod – szólt nyugodtan mélyen a szemébe nézve – Nekünk csak addig van közünk egymáshoz, amíg ezt a melót elvégezzük. Ha úgy tetszik, munkatársak vagyunk, és nem barátok. Továbbá leszarom, hogy mi a neved. Nekem Lepcses leszel, világos? – nézett rá szigorúan, és az eddig beszédes férfi láthatóan zavarba jött.
- Okés, haver! Ne húzd fel magad! – vigyorgott, miközben „megadva” felemelte kezeit – Nekünk egy a célunk. Sok dologban hasonlítunk egymásra!
- Tényleg? És mi lenne az? – kérdezte unottan Lavina, majd Lepcses büszkén kihúzva magát újságolni kezdte rémtetteit:
- Németország, öt nő. Olaszország hét nő, itt meg tíz spiné a mérleg, eddig legalábbis – büszkélkedett.
- Mi a szarról ugatsz itt? – nézett enyhe undorral Lepcsesre.
- Ezeket mind én intéztem el! Jó, nem? – vihogott – Először megdugtam őket, aztán végeztem velük! Olaszba aztán húzóssá vált a szitu, egy túlbuzgó nyomozó, valami Corradi nagyon ki akart velem baszni. Végül sikerült lelépnem. Mit szólsz, tesó? – tette karba a kezeit.
- Büszke vagy a tetteidre? Dicsőség számodra a gyengébbik nem porig alázása, és brutális meggyilkolása? – simogatta szakállát.
- Egyszerű ez, haver! Képzeld csak el: kinézel magadnak egy dögös digó, vagy spanyol picsát az utcán, és elképzeled, amint benyúlsz a ruhája alá, letéped róla a bugyit, aztán kegyetlenül megkeféled! Nos, ez mindenkinek csak egy álom, vágod? Mintha kívülről nyalogatnád a mézes bödönt. Én pedig nem vagyok híve az ilyen korlátoknak. Meglátom, megtetszik, keresek egy alkalmat, és megteszem azt, amit meg kell tennem! Nem szarozok! Aztán, hogy később ne tudjon ugatni, eltöröm a nyakát, és kidobom valamelyik árokban. Értesz? – röhögött.
Lavinát megmagyarázhatatlan düh kerítette hatalmába. Egész eddigi élete a gyilkolásról, és a harcművészetek elsajátításáról szólt, de egy dolgot nagyon nehezen vett be az ő gyomra is: a gyerekek és a nők elleni erőszakot.
Szánalmasan végigmérte a magára oly büszke Lepcsest, majd arra gondolt, hogy egyetlen jól irányzott ütéssel átküldi „társát” a túlvilágra.
Ezúttal azonban győzött a józanész, és sikerült félretennie a gyűlöletet.
Közelebb lépett Lepcseshez, majd halkan így szólt:
- Ha még egyszer meghallom a szánalmas kis sztoridat, elvágom a torkodat. Ha jelenlétemben hozzá mersz nyúlni egyetlen nőhöz is, agyonverlek és beledoblak a Dunába. Világos? – nézett szigorúan Lepcsesre, akit láthatóan alaposan meglepett a dolog:
- Jól van, haver! – emelte ismét a kezeit – Nyugi van, oké? Megdumáltuk, tiszta a szitu! – mosolygott.
- Helyes. Akkor kussolj! – fordult el Lavina, és ekkor a raktárépület sarkánál újabb két ember fordult be.
Amolyan kultúrált gengsztereknek látszottak mindketten.
Ing, nyakkendő, és napszemüveg a már kora esti órákban.
Lavina újabb cigarettára gyújtva, nyugodtan figyelte a két izomkolosszust.
Lepcsesen jobban látszott az idegesség, láthatóan fogalma sem volt arról, hogy mi történik.
A két idegen megérkezett, és egy kulcs segítségével eltávolították a lakatot az épület ajtajáról, majd egyikük megszólalt:
- Be! – mondta határozottan Lavinára nézve, akinek közel sem nyerte el tetszését a stílus.
- Ki a franc vagy te? – slukkolt cigijébe.
- Be! – ismételte a másik is erőteljesebben. Lavina továbbra sem állt kötélnek, holott jól tudta, eleget fog tenni a „kérésnek”, de ő szerette már korábban letisztázni az erőviszonyokat.
- Kik vagytok ti? – kérdezte továbbra is nyugodtan, egy tapodtat sem mozdulva.
Lepcses továbbra is csak csendes szemlélője volt az eseményeknek.
A két férfi egymásra nézett, majd újra Lavina felé fordulva felváltva válaszoltak:
- Igor.
- Szergej – érkeztek a nevek. Lavina elmosolyodott. Elégedett volt magával, mert már első látásra kiszúrta, hogy a két férfi minden bizonnyal orosz, esetleg ukrán.
Már az arcvonásaik is árulkodóak voltak.
- Csak önök után – mutatta Lavina, majd mind a négyen bementek az épületbe…

folyt.köv.