22.

 Neumann Tamás szívdobogása még jobban felgyorsult, amint megnyitotta a garázs ajtaját. Billentyűjét most újra a torkában érezte, de mindenáron végére akart járni a dolognak.
Amint kilépett a teraszra, a három férfi első reakcióból persze azonnal ráfogta fegyverét, miközben ő magasra emelte a kezében tartott kézigránátot, és a lőfegyvert a betolakodókra fogta.
Ám Lavina nem csak ezért csitította embereit, hanem félt attól, hogy nehogy valakinek viszketni kezdjen az ujja a ravaszon.
Így emberei fegyvereinek a csövét lenyomta, jelezve ezzel, hogy tilos elsütni azokat.
Egy helyben állva, döbbenten figyelték Tamás könyékig véres kezét és arcát.
A kis hatásszünet után Lavina szólalt meg először. Hangja félig elismerő, félig pedig gúnyos volt:
- Lám-lám! – erőltetett némi mosolyt – A szabaduló művész személyesen.
- Kik… Kik vagytok? – remegett a srác hangja – És mit akartok tőlem?
- Nyugi, fiú! – próbálta nyugtatni Lavina – Nekünk csak te kellesz. És csak ma estére. Holnap reggelre elfelejtheted azt is, hogy valaha láttuk egymást. Ha most megadod magad, és velünk jössz, akkor senkinek nem esik bántódása, ígérem – mondta szokatlanul ellágyuló hanggal Lavina, de Tamás sem most jött le a falvédőről:
- Egy nagy lófaszt! – vágta oda idegesen – Hülyének nézel? Szitává lőttétek a házamat, engem ne akarj palira venni, mert esküszöm, hogy kinyírlak! – fogta most a fegyvert csak Lavinára, aki nem hazudtolta meg önmagát:
- Ugyan, ne nevettesd ki magad! Azt sem tudod, hogyan kell használni – nevettek nagyot mind a hárman, mintha nem is lett volna csurom véres a fiú.
- Tényleg így gondolod? – nevette el magát most Tamás is – Ha olyan kibaszottul okos vagy, akkor próbáld meg megkérdezni a spanodat, hogy tudom-e használni? De nem ígérem, hogy válaszolni fog – vonta meg gúnyosan a vállát, és a mondat után valóban elvágták Lavináék „jókedvét.”
- Hol van a társunk? – kérdezte minden tréfát mellőzve, komoly ábrázattal Lavina.
- Az asszony most kapargatja a garázs faláról – biccentett az említett irányba.
- Te megölted Lepcsest? – hitetlenkedett Lavina, miközben Rómeó és Joshua is döbbenten nézett egymásra.
- Fogalmam sincs, mi a neve. Nem is érdekel. De amint látod, szereztem tőle egy-két apróságot – utalt a fegyverekre Tamás.
Közben a garázsból felbőgött a már nem éppen fiatal autó motorja.
Nem kellett nagy jóstehetség hozzá, hogy Rómeóék kitalálják: a srác megint szökni akar.
- Felejtsd el! – figyelmeztette Lavina – Innen nincs hova menekülnöd! Jobb lesz, ha feladod, és engedelmesen velünk jössz – indult el lassan a terasz felé Lavina, miközben másik két embere is követte.
- Maradjatok ott! – próbálkozott – Ne közelítsetek! – figyelmeztette őket rájuk célozva, de a három férfi bátran, és természetesen óvatosan közelített.
- Nyugodj meg, nem fogunk bántani – próbálta meggyőzni Tamást Lavina.
Ha nehezen is, de a fiatal férfi belátta, hogy semmire sem megy a fenyegetőzéssel.
Így aztán meglepő, és talán őrültnek tetsző dolog jutott eszébe, ami vagy bejön, vagy nem. A reakciókból mindenesetre talán azonnal kiderül az igazság egy része, vagy legalább sejtethet valamit a dolog.
Néhány lépés megtétele után a lőfegyvert maga ellen fordította.
A cél már nem Lavina volt, vagy az emberei, hanem Tamás saját halántékán pihent a hideg acél.
A rosszfiúk, mintha az idő is megállt volna, úgy torpantak meg egyszerre, miközben Joshua egy pillanatra megint megfeledkezett magáról, és Tamás felé fordította fegyverét:
- Ne! – förmedt rá Lavina, elvéve tőle a tárgyat. A lejátszódó események Tamásban újabb válaszokat adtak meg, és ezzel együtt újabb kérdéseket is vetettek fel:
„Nem halhatok meg. De miért nem?” – játszódtak le benne gyorsan a tények.
- Mire készülsz? Ne csinálj őrültséget! – csitította Lavina.
- Mi van fiúk? – kérdezte Tamás megérezvén jelenlegi fölényét – Gyerünk, nyírjatok ki! – buzdította őket – Különben én teszem meg magammal!
- Ne! – intette le Rómeó is, miközben a fiatal fiú folyamatosan saját halántékához nyomta a fegyvert.
- Miért ne tenném? Úgyis csak vesztesként jöhetek ki ebből, nemde? Akkor meg? – vonta meg a vállát.
- Tedd le a fegyvert! – szólt rá Lavina.
- Mi van bennem? – kérdezett vissza.
- Tedd már le azt a szart! – kiabált rá Rómeó is.
- Mi a lófaszt akartok tőlem?! Mi van bennem?! – tartott ki a srác, de választ nem kapott.
Sakk-matt helyzet volt ez. Néhány másodpercnyi csend következett.
Lavináékat alaposan dühítette a nem várt helyzet, a tehetetlenség.
- Meddig fogunk még szarakodni? – türelmetlenkedett Joshua.
- Kussolj! – förmedt rá dühösen Lavina.
- Szóval nem vagytok hajlandóak válaszolni? – kérdezte Tamás.
- Tedd le a fegyvert, és elmondom – tett vérszegény próbálkozást Lavina.
- Basszátok meg… – köpött a földre Tamás, majd leeresztette a fegyvert.
A rosszfiúk úgy gondolták, most talán eljött az ő idejük, Tamás talán megtört lelkileg, de nagyot tévedtek:
Miután a fiatal férfi leeresztette a fegyvert, a kézigránátra nézett.
„Egy próbát megér!” – gondolta, majd kihúzta a biztosítószeget, és a három rosszfiú felé dobta a gránátot.
Lavináéknak alig maradt idejük felfogni a történteket, a robbanó tárgy egyenesen Joshua lába előtt landolt.
Elsőnek Rómeó reagált, és profi focistákat megszégyenítő módon rúgta el onnan a gránátot:
- Feküdj! – kiáltott, majd mind ugrottak, miközben a robbanószer még a reptében felrobbant.
Lavina és társai valósággal úsztak a levegőben, és ezt az újabb zavart kihasználva Tamás és Klaudia menekülőre fogta a dolgot.
Nem törődve a nem túl erős garázsajtóval sem, mindent egy lapra feltéve rontottak ki onnan.
Nagy porfelhőt hagyva az udvaron húztak el a még földön fekvő Lavina mellett, miközben majdnem elütötték Rómeót is.
A nagykapu ezúttal nyitva volt „hála” a betolakodóknak, egyedül az őrszem, Lando próbálta útjukat állni.
Ennek jeléül lövéseket is leadott az autóra, de hasztalan volt a próbálkozás.
Tamásék teljes gázzal eltűntek az utcában.
Lavina dühe oly nagy volt, hogy még Rómeó is csöndben maradt:
- Kínaiul mondtam, hogy ne nyiss rá tüzet semmilyen körülmények között?! – üvöltött Landoval, majd mielőtt az bármit is válaszolhatott volna, jelenlegi főnöke lőfegyvere tartalmát beleeresztette az őrszembe.
- Miért olyan nehéz ezt megérteni? – nézett a földön fekvő, haldokló férfire, majd véleményét kinyilvánítva leköpte őt, és egyetlen rúgással eltörte Lando nyakát.
Rómeó és Joshua szótlanul figyelték a gyorsan lezajló gyilkosságot.
- Csupa húgyagyú idióta paraszttal vagyok körülvéve! – mérgelődött – Gyertek már, lépjünk olajra! – szólt a másik kettőnek, majd bepattantak a kocsiba, és szélsebesen eltűntek a helyszínről.

folyt.köv.