27.

 A nővérpulton belül ácsorgó hölgyek közül ketten dermedten álltak fiatal kolléganőjük mögött.
Alex érkezése csak másodpercekre kölcsönzött nyugalmat számukra, hiszen Lavina fegyverének csöve még most is a zokogó lány homlokát nyomta.
Mintha cseppet sem zavarta volna az, hogy a mögötte álló Alex is halálos sakkban tartja őt:
- Dobd el! – szólította fel Corradi.
- Eszem ágában sincs – makacskodott nyugodt hangon Lavina.
- Dobd el, vagy esküszöm, hogy megöllek! – adott nyomatékot szavainak.
- Te csak egy senkiházi bérenc vagy, nem ölhetsz meg. Nálatok ez tilos – vonta meg a vállát.
- Most megint kapufát lőttél, ugyanis magam is csak „vendég” vagyok itt. Úgyhogy kurva gyorsan dobd el! – nyomta erősebben a fegyvert fejéhez.
- Ó, tényleg? – vigyorgott Lavina – Akkor szépen vagyunk. Valaki biztosan meg fog halni – elmélkedett.
- Ha nem engeded el a lányt, másodpercek múlva te leszel halott! – figyelmeztette egyre türelmetlenebbül.
Ekkor Lavina félig a lány felé fordult, és így szólt:
- Ugye tudod, hogy sosem bántanék se nőt, se pedig gyereket? – mondta nagyon őszintén a nővérnek – Ezért elengedlek – hunyta be a szemeit.
Lavina magában olyat tett, amilyenre eddig még nem volt példa: Bocsánatot kért Istentől, majd ezt követően mindent egy lapra feltéve elsütötte a fegyvert…
A lány fejéből kifröccsenő vér alaposan beterítette a mögötte álló másik két nővért is, akik eszeveszett sikoltozásba kezdtek, amint felfogták a történteket.
Minden apró momentum a másodperc tört része alatt zajlott le: Alex bármilyen edzett, sokat látott zsaru is volt, a gyilkosság őt is lebénította, hiába próbálta valamelyest felfogni a történteket.
Tátott szájjal és kikerekedett szemmel figyelte, amint a fiatal lány immár halott teste zuhanni kezd a padló felé. A látvány valósággal megbénította, sokkolta őt.
Lavina pedig pontosan ezt a hatást várta Alextől, s míg az olaszon úrrá lett a döbbenet, a gyilkos gyorsan visszarepítette a valóságba ellenfelét:
Lavina hihetetlen gyorsasággal fordult szembe Corradival, miközben az olasz jobb kezét a pulthoz ütve kiejtette kezéből a fegyvert.
Már a rosszfiúnál sem volt ott a gyilkos tárgy, és kihasználva a döbbenetet azonnal könyökkel ütni kezdett ellenfele fejének irányába.
Alexnek mindössze arra maradt ereje és ideje, hogy valamelyest védeni próbálja magát az erős és gyors csapásoktól.
Lavina többször is lesújtott, miközben Alex csak védekezve hátrált.
A sokadik könyökcsapás után a rosszfiúk első embere taktikát váltva egy tökéletesen kivitelezett rúgást mért Alex gyomrára, aki ennek következtébe jó néhány métert repült a levegőben.
Az egyik betegszoba ajtaja jelentette a végállomást Corradi számára, aki még a földön ülve is nehezen vette fel a ritmust.
Lavina helyett most is inkább a nővérpult felé lesett, mintha csak azt várná, hogy a nővér ott áll, jól van, és csak egy rossz álom volt az egész.
Sajnos azonban csalódnia kellett. A fiatal lány már halott volt, és ezt a csapóajtó alól kicsordogáló vér is újra bebizonyította Alexnek.
Csak akkor kelt már fel a földről, amikor észlelte, hogy ellenfele határozottan közeledik felé.
Ez az utolsó utáni „felugrási lehetőség” is csak arra volt elég, hogy tovább védekezzen a sorozatos ütések és rúgások ellen. Támadni nem volt sem ideje, sem lehetősége.
A történések mintha elfeledtettek volna vele minden harcművészeti tudást, amelynek birtokában volt.
Lavina csak megállás nélkül tört előre, miközben folyamatosan ostromolta Alessandro Corradit.
Amikor Lavina ötlettára is valamelyest kiürült, a közelharcban bízva magához rántotta Alexet, és jobb kezével az olasz nyakát átkarolva próbálta bal kézzel a leggyengébb pontokat célba venni.
Olykor be is talált az ütés gyomorra, mellkasra, és egyszer még Corradi álla is nagyot kapott.
Ilyen erejű és pontosságú ütéssorozatba más talán bele is halt volna, de Alex még állta a sarat, pedig így is jelentős hátránnyal kezdte a küzdelmet.
Lavina alattomosan, sunyi módon támadt ellenfelére, amely a küzdelem további kimenetele szempontjából lényegesnek bizonyult.
Alex kicsit későn ugyan, de „felébredt”, és egy-egy ellentámadásából el is találta ellenfelét, de ez inkább csak arra volt jó, hogy távolabb tartsa magától Lavinát, mintsem megsebezze.
Lavina azonban nem hagyta, hogy ellenfele feléledjen, és az egyik sikeres közelharc alkalmával újra övön aluli, aljas módszerhez folyamodott:
Amikor Alex újra mögé került, Lavina frissen „szervizelt” vadászkését előkapta övéből, majd nagy lendülettel a mit sem sejtő Alex felé suhintott.
Az olasz szerencsére távolabb állt, mint azt ellenfele kiszámította, ám így is elérte őt a kés, és egy hosszas, felszíni vágást ejtett a hasán.
Corradi egy pillanatra összerogyott, és ekkor Lavina elérkezettnek látta az időt, hogy véget vessen a küzdelemnek.
Mielőtt azonban a sorsdöntő csapást elhelyezte volna az olasz zsarun, valami nagy erővel alaposan eltalálta Lavinát, aki párszor megpördült a földön, majd a görnyedt Alextől jó pár méternyire felállt.
Ami eltalálta, az nem volt más, mint egy infúziós állvány. A folyosón nem volt ritka egy-egy ilyen tárgy.  Ezt hajították neki teljes erőből, és ez találta telibe alaposan a rosszfiút.
A „címzettet” megpillantva Alex is valamelyes megkönnyebbült:
Kaszás állt ott Alextől pár lépésnyire, s minden bizonnyal az életét mentette meg most az olasznak.
Gyorsan kollegájához sietett. Néhány másodperc állt csak rendelkezésükre, mielőtt Lavina is újra magára talált:
- A fenébe is, te megsérültél! – hajolt oda aggódva Kaszás.
- Megvágott a rohadék, de nem vészes a seb – mondta nem túl nagy meggyőződéssel Alex – Nem bírok vele – ismerte el suttogva, enyhén kétségbeesett tekintettel.
- Nem verekedhetsz így tovább, majd én elintézem! – állt fel Kaszás, de Alex visszafogta még:
- Nem! – vágta oda határozottan, majd ő is felkelt – Együtt fogjuk elintézni! – fordult a harcra kész Lavina felé.
- Jól van – egyezett bele Kaszás. Tudta, hogy úgysem tudja meggyőzni Alexet – Gyere, adjunk neki! – mondta eltökélten, majd ő is Lavina felé fordult.
Immár ketten voltak egy ellen, a rosszfiú azonban nem rettent meg ettől. Gúnyosan mosolygott, majd kezével egyértelműen intett Kaszásnak és Alexnek:
- Gyertek csak! – mondta, és nem is kellett több a két zsarunak.
Újabb hatalmas és látványos csata vette kezdetét, ám megkettőzött támadóerő ide vagy oda, így is nehezen bírtak Lavinával.
A roppant erős és technikás rosszfiú nem csak a védekezéssel volt elfoglalva, de arra is maradt kellő energiája és ereje, hogy olykor visszatámadjon.
Ennek köszönhetően az egyik zsarut kicsit mindig távolabb tudta tartani magától.
Meddő volt Alexék fölénye, és az olasz nem teljesen száz százalékos állapota, és sérülése is egyre jobban hátráltatta őt.
Egy alkalommal azonban, amikor Alex ismét a földre került mérgében egy jónak mondható ötlet jutott eszébe.
Az életét megmentő infúziós állvány ott hevert mellette, és ebben újabb lehetőséget látott meg a férfi.
Felkapta az állványt, majd amikor Kaszás is kellőképpen eltáncolt Lavina elől, felkiáltott:
- Kaszás, vigyázz! – figyelmeztette kollegáját, majd nagy erővel Lavina felé hajította a tárgyat.
Minden úgy történt, ahogy Corradi várta: Lavinának nem esett nehezére elkapni a felé repülő állványt, de ez is a terv része volt, és erre Kaszás is gyorsan rájött:
Mivel a rosszfiú mindkét keze ezáltal „foglalt” lett, a magyar kommandós hatalmas rúgást mért Lavina testétre.
Ekkor már Alex is odasietett, és két oldalról felváltva kezdték rugdosni Lavinát, aki ekkor már elejtette az állványt, de most ő vesztette el a fonalat
Megállás nélkül sorra érték őt a rúgások testén, de még mindig két lábon állt egészen addig, amíg Alex maradék erejével be nem vitt egy hármas kombinációt Lavina testére.
Ez abból állt, hogy egyetlen lábemeléssel rúgta sípcsonton, majd gyomron, s végül fejbe a rosszfiút, aki ettől megtántorodott, s így alkalma nyílt Kaszásnak is egy bődületes erejű tarkórúgással földre kényszeríteni az első számú gonosztevőt.
Lavina újra megpördült a földön, és pár méternyire Alextől és Kaszástól kelt csak fel.
Szemeiben most sem látszott semmi bizonytalanság, de láthatóan meglepte a dolog.
Esze ágában sem volt megfutamodni, arról azonban le kellett tennie, hogy Tamást elkapja. Ezúttal egészen másfajta csata előtt állt, amelyet mindenképpen meg kellett nyernie ahhoz, hogy eljusson a célszemélyig.
Ekkor megszólalt a földön Lavina CB rádiója, amely a verekedés során esett ki a zsebéből:
- Lavina! Lavina, hallasz? – mondta a másik rádióba a feszült Rómeó – El kell tűnnünk, különben nagyon rossz vége lesz! Itt az egész rohadt rendőri állomány, most nincs esélyünk! Ha hallottad, akkor azonnal a kocsihoz! Menekülnöm kell innen nekem is! – kiáltotta szinte, majd elhallgatott a rádió. Rómeó odalenn várakozott sorszámmal a kezében, akárcsak egy beteg. Így tudta a leghatékonyabban szemmel tartani a terepet, de a rendőrök érkezésével neki is köddé kellett válnia…
- Majd visszatérünk rá! – mondta Lavina nevetve Alexnek és Kaszásnak, majd a lépcső irányába kezdett futni.
A zsaruk természetesen azonnal utánaeredtek, de gyorsan rá kellett döbbenniük, nem árt, ha óvatosak.
Lavina ugyanis felkapta a földről Alex fegyverét, és menekülés közben többször is tüzet nyitott a jelenleg fegyvertelen nyomozókra.
Ahogyan Alex a földre vetette magát a pult mellett, egyenesen a halott fiatal nő kicsorgó vérébe tenyerelt bele.
Újra lebénította a látvány. Eszébe jutott korábbi társa is Rómában, aki szintén egy elmebeteg áldozata lett, és most pedig egy fiatal lánynak kellett meghalnia.
A következő pillanatban kinyílt a lift ajtaja, és több kommandós ugrott ki onnan.
Közben megérkeztek a többiek is, de sajnos túl későn. A lány meghalt, Lavina pedig minden bizonnyal kereket oldott.
Alex Kaszás segítségével újra feltápászkodott a földről, és a pulthoz sétált.
Először csak dermedten figyelte a lány holttestét, majd behunyta szemeit.
Kaszás tisztában volt azzal, mit érez olasz kollegája, és szomorúan Alex vállára tette a kezét:
- Gyere – próbálta elhívni onnan.
- Neumann? – kérdezte elfordulva Alex.
- Biztonságban van. Virgonccal lenn vannak az ötödiken – érkezett a válasz Kaszástól. Közben Szabados is megérkezett…

folyt.köv.